Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meleg fiúk, ti mit tennétek a helyemben? Mit szóltok ehhez a szituációhoz? (hosszú)
Majdnem négy éves párkapcsolatban élek a párommal, ebből majdnem két évet együtt is éltünk. Ő 40, én 30. Másfél évvel ezelőtt nagyon rossz irányba ment el a kapcsolatunk, nagyon sokat veszekedtünk, szidalmazott, kiabált velem (nem csinálok semmit sem jól, sem otthon, sem a munkahelyemen), ezzel szemben én azt éreztem, hogy neki semmi sem jó, csak amit ő tesz-mond-gondol, a többi mind hülye, direkt kötözködik velem, mindenben csak a hibát látja.
Ez az időszak kb. egy évig tartott, heti szintű veszekedésekkel, sokszor ki sem mozdultunk otthonról, „hiszen nekem úgyis mindegy, nekem nincs igényem a kikapcsolódásra” meg „látszik rajtam, hogy nem élvezek semmit” – csak ha ezeket mondta, már az élettől is elment a kedvem, nem még egy közös programtól. Természetesen ebben az időszakban nem sok gyengédség volt közöttünk. Az utóbbi időben 2016. júniustól kb.) enyhült a dolog, nem veszekszünk, viszont a kötözködés megmaradt pl. kijelenti, hogy érzi, hogy kefélni voltam; 2: vigyázzak, mit veszek fel, mert köcsögnek néznek a munkahelyemen.
A helyedben már rég dobtam volna.
Most komolyan: szerinted aki szeret, az több, mint egy éve, heti rendszerességgel dob hozzád olyan rágalmakat, amiket az ember legfeljebb annak mondja, akit lenéz vagy utál?
Sajnos én is így jártam.
Sokáig halogattam a döntést, hátha rendbe jönnek a dolgok, hátha csak ő túl ideges, hátha csak én lihegem túl az egészet, különben is a párkapcsolat a másik tolerálását jelenti.
Végül mégis szakítás lett a vége.
Nem akarlak elkeseríteni, de ismerős a szituáció. Gyanítom, hogy vége a szerelmeteknek.
A kérdező vagyok.
Elég stresszes családban él, a munkahelyére is panaszkodik, ez is befolyásolhatja a kedélyállapotát.
Eltérő személyiségek vagyunk, én visszahúzódóbb, agyalós, ő átment pár krízisen, sokkal inkább cselekvő. Ha én is cselekvőbb lennék, talán más lenne a helyzet.
A saját lakásos válaszon sokat nevettem, sajnos nincs saját lakásom, együtt lakunk (nála) de nem a kitartás/eltartás miatt vagyok ott (a költségeket elszámoljuk) hanem még mindig érte.
Ha van még valakinek véleménye, jöhet.
Aki békében és rendben van önmagával az nem bántja a másik embert. Minden(!) bántó megnyilvánulás a saját belső konfliktusunk másikra való kivetülése.
Én éppen ezért nem haragszom már senkire, ha bánt, mert tudom, hogy nem rólam szól.
Szóval azt gondolom a kedves párodról hgy nála belül nem stimmel valami.
Ma hajnali fejlemény....
Felébred hajnali négykor, majd közli, hogy őt a szülei sem szerették, senki sem szerette, én sem szeretem, engem sem szerettek a szüleim, azert is vagyok olyan hideg és érzeketlen, amilyen vagyok... Elvagyok a kis világomban, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!