Meleg kérdés. Ti is féltek, hogy soha nem lesz senkitek és egyedül fogtok megöregedni? Látva azt, hogy a mai világban milyen nehéz (különösen a melegeknek) társat találni és megmaradni egy kapcsolatnak.

Lassan nemhogy félek, de szinte biztos vagyok benne, hogy így lesz. Kicsit már belefáradtam, de azért még nem adtam fel, mert mindig van bennem egy adag naivitás, hogy van valahol egy olyan srác, aki megfog külsőre és belsőre is, nem főleg a szexre utazik, és számára is vonzó vagyok.

De lassan már csak nevetni tudok azon, hogy akik nekem tetszenek egyetlen további szó nélkül elutasítanak, akiknek pedig én tetszek, ők általában nem az eseteim. Többször adtam esélyt - inkább magamnak, hogy hátha megtetszik az illető, ha jobban megismerem - de rendszerint sem a több beszélgetés, sem a találkozók után nem változott a helyzet később sem. Ha nincs meg a kémia, akkor nincs meg, ezt nem lehet kierőltetni.

Az egészben azt utálom, hogy neten kell ismerkedni, mert a valóságban nincs a homlokára írva az embernek, hogy meleg. Ha legalább mi 100%-ra felismernénk egymást, az talán megkönnyítené az ismerkedést.

De az pl.: nagyon irritál, amikor hetero lányok panaszkodnak, hogy: "Az összes jó pasi foglalt, vagy meleg." miközben ők a 95%-ból "válogathatnak" nekünk melegeknek meg marad a többi 5, és így látatlanul is valószínűleg többször jártam már úgy, hogy hetero srác tetszett, vagy esetleg bele is szerettem, mint ahányszor egy átlag hetero lány beleesik egy meleg srácba.

Amúgy nem alkalmizok, mert érzelmek nélkül elképzelhetetlennek tartom, hogy lefekszem valakivel. Sokan nem értik, sokan kritizálnak, biztos fura vagyok, de ez van.

Szóval kérdésedre válaszolva én sem látom túl rózsásan a helyzetemet.

Azért sok sikert az egyedülállóknak, és sok boldogságot azoknak, akik már megtalálták a párjukat.

22/F