Figyelem! A Szexualitás kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meleg kérdés. Ti is féltek, hogy soha nem lesz senkitek
és egyedül fogtok megöregedni? Látva azt, hogy a mai
világban milyen nehéz (különösen a melegeknek) társat
találni és megmaradni egy kapcsolatnak.
Bár nekem 4,5 éve van párom, de nem félek az egyedülléttől. Egyrészt mert 50-60 évesen is lehet párt találni (sok heteró ismerősöm van így), másrészt heterók is maradhatnak egyedül. Megözvegyülnek, elválnak stb. Így szerintem a melegeknek is ugyanannyi esélyük van az egyedüllétre, mint egy heterónak. Az meg, hogy nem lesz gyerekünk? Sok olyat ismerek, akit a gyerekei lesz*rnak, mert hiába vannak gyerekek, unokák, vagy otthagyták a szülőt a francba s elköltöztek, vagy ránéznek 2-3 hetente.
2016. júl. 31. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha találsz párt akkor nincs rá garancia hogy örökké együtt lesztek. Nem kell görcsösen keresni, majd jön amikor jönnie kell. :) Ha nem adod fel akkor találhatsz párt. És nem kell majd azon aggódni hogy mivan ha vége, csak a jelent kell kiélvezni.
2016. júl. 31. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
Én egyre jobban félek ettől. A legszebb fiatal éveim már elröppentek, miközben kapcsolatom is csak egy volt és az is nagy nulla volt. Pedig nagyon jó lenne találni valakit, mert egyedül kvára sz*r.
Próbálom keresni az igazit, folyamatosan, de valahogy sosem találom, hiába vagyok normális, vicces és a barátaim szerint jóképű (haha na igen, ízlések és pofonok, hogy ki kit talál annak... :D). Ha pedig végre megtalálom azt akit kerestem, akkor meg valami gyökér elhappolja előlem. De őszintén szólva már belefáradtam, és sokszor fel is adtam, de aztán mindig győz a remény és újra megpróbálok ismerkedni. Most tartok egy kis pihenőt, talán ősztől ismét próbálkozok. Aztán jön ismét a remény, hátha! :)
28/m
2016. júl. 31. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
Teljesen átérzem amit írsz, hasonló cipőben járok én is. Több próbálkozásom volt már, kapcsolatom is, de általában belefáradok a keresésbe egy idő után. Most tervezem megint elkezdeni, hátha sikerülne már találni vkit akit szerethetek és viszontszeret :)
26F
2016. júl. 31. 23:38
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem az a fő kérdésem, hogy egyedül öregszem-e meg, és ha igen az milyen lesz...
Hanem hogy egyáltalán megöregszem-e. Csak körül kell nézni a világban, a jövő már kezd alakot ölteni.
25f
2016. aug. 1. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
Off
" olyat ismerek, akit a gyerekei lesz*rnak, mert hiába vannak gyerekek, unokák, vagy otthagyták a szülőt a francba s elköltöztek, vagy ránéznek 2-3 hetente."
Sok esetben erről a szülő ia tehet. Ha folyamatosan verte, megalázta, lesz**ta a gyerekeit, akkor mit vár?
2016. aug. 1. 05:05
Hasznos számodra ez a válasz?
Én személy szerint nem félek attól, hogy egyedül öregszek meg. Nem keresem már görcsösen a szerelmet, az "Igazit". Mondhatni elég jól elvagyok. Alkalmizni nagyon ritkán alkalmizom. Nem azt mondom, hogy feladtam. Inkább megtanultam, hogy legyek egyedül egy egész. 2-5 éve még erősen párkapcsolatfüggő voltam. Ragaszkodtam a másikhoz foggal körömmel. De mára már nincs meg ez a birtoklási vágyam. Körülveszem magam olyan emberekkel akik által a maximumot tudom magam kihozni :)
2016. aug. 1. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
21 éves vagyok. Annyira szerintem még nem reménytelen a helyzetem, de azért félek. Félek, hogy egyedül maradok, nem lesz részem abban a csodában, ami sok embernek megadatott, és amit már annyiszor elképzeltem. Még nem volt kapcsolatom, remélem ez a közeljövőben változni fog. Nehéz olykor a magány, de már mondhatni hozzászoktam, nem ismerek mást, így elviselem. Nem fogok alkalmizni, a szerelmemmel szeretnék testileg együtt lenni (először is). Talán túl romantikus vagyok, de hát ez vagyok én...
2016. aug. 2. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem sem sikerült még párt találnom,alkalmi kapcsolaot én sem szeretnék. Már 32 éves vagyok. Sokkal fiatalabbnak nézek ki és a környetem jóképűnek tart (ez ízlések és pofonok kérdése), könnyen barátkozom és kommunikálok.Mégsem találtam senkit.Volt időszak mikor sokat jártam társkeresőkre és melegbarát helyekre is elmentem.Volt jópár randim is. Aztán újra egyre jobban szembesültem a környezetem/kollégáim...stb véleményével rólunk és egyre inkább visszatért belém a lebukástól való félelem.:( Azóta a társkeresőkre járás is megakadt.:( A tematikus ismerkedésből nagyon hiányzik az "igaziság", ami a többségnek meg van adva.Az,hogy pl.elmész egy baráti társasággal valahova,az ő ismerőseik közül valaki érdekelni kezd és megpróbálod megismerni (idáig még meg lehet csinálni melegként is nagyobb baj nélkül), jeleket adsz (ezt már nem,mivel nagyon ritka,hogy meg tudnám állapítani a másiknál mi a helyzet,kivéve ha nagyon látszik rajta).Ennek van egy varázsa.De mivel nem merem felfedni magam,ezért nem tudom megélni. Nagyon egyedül érzem és nem érzem a perspektívát ebben az állapotban.Pszichológusokhoz is jártam,de sosem sikerült ezen a téren boldognak lennem...
2016. aug. 3. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Még az előző hozzászóló vagyok. A 8-as hozzászólóhoz hasonlóan én is olyannal szeretnék együtt lenni,akit szeretek.Nem érdekelnek az egyéjszakás kalandok...Én társra vágyom,akivel egyben "barátok is vagyunk", kölcsönösen szeretjük és tiszteljük egymást,nem futószalagon ismerkedésre.Egyszerűen semmilyen közeget nem találok erre.:(
2016. aug. 3. 17:12
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: