Mit javasoltok, mit csináljak?

1-es, nem azt kérte hogy alázd le, hanem

segítséget kért! :) Kedves kérdező, át érzem a helyzeted, mert én is voltam ilyenben, szintén sporthoz folyamodtam ami lekötte a figyelmem. És egy társ az jól jönne neked szerintem, próbálj meg hasonló emberekkel ismerkedni, új barátokat szerezni akik ugyan ebben a helyzetben vannak és hátha tudnak segíteni :) Ha magába fordul az ember az csak hátráltat. Lépj egyről a kettőre. :)

Sajnálom hogy így történt és együttérzek veled.Akik itt leoltogattak,velük ne foglalkozz.Igenis a friss sebeket ki kell időnként önteni,és akkor sokkal gyorsabban gyógyulnak.Ne félj attól,hogy a barátod akinek elmondod a dolog nyomasztó volta miatt elfordulna tőled.Arra viszont tényleg fontos figyelni,hogy ha mondjuk elmentek valahova és beszélgettek sokat érdeklőd őfelőle is...stb továbbra is (persze nem feltételezem,hogy nem szoktál),mert az arányok ha hosszútávon eltolódnak az lehet nehéz neki is.Szerintem most,hogy friss az egész,így még teljesen érthető.

Nagyon nehéz helyzet ez az egész.Melegként még akkor is nehéz,ha nincs az embernek szerelmi bánata.Kívánom,hogy jól akakuljanak a dolgaid!

No, először is feltennék egy kérdést. Ne nekem, hanem magadnak válaszolsz. A melegségedet elfogadtad vagy beletörődtél? Mert a különbség óriási.

A másik része pedig a srác ugyebár... Nézzük meg, mi a helyzet. Mióta van önértékelési zavarod?

Mert MÁSRA csak annak van SZÜKSÉGE, aki nem bízik önmagában. Azért nem érti meg a barátod, mert jelen pillanatban magadat sajnálod. "Szegény én, mi lesz most velem egyedül?"

Ez a könnyebbik út. Talpra állni sosem volt könnyű.

Kérlek, ne gondold, hogy bírállak, nem, csak szeretném, ha látnád, mit csinálsz magaddal.

Ugyanakkor érdemes mérlegelni, melyik nyereségesebb. Sajnálni magad vagy talpra állni? Döntsd el magad. De a döntéseket vidd át a gyakorlatba is.

Sok szerencsét. :)

Sajnállak. :/

Kezdj el újra sportolni, foglalkozz a hobbijaiddal, ismerkedj és minden rendben lesz :)