Szerintetek egy introvertált és egy extrovertált fiú összeillik?

Mi volt párommal rengeteget veszekedtünk emiatt, hogy én itthon maradós voltam, ő meg minden nap mással ült össze egy sör fölött. Nagyon szeretett volna bemutatni a barátainak, én makacsul ellenálltam. Sajnos az én hülyeségem volt, hogy ennyire nem akartam találkozni velük, de mindig úgy éreztem magam, mintha egy bazári majom lennék, akit mutogatni kell.

Túl későn eszméletem rá, hogy szimplán a párja vagyok, és csak büszke rám, és örül nekem... Mire észbe kaptam, már nem volt a párom többé.... Azóta sem tudtam kiheverni, mert számomra ő volt az igazán nagy szerelem, amiből úgy érzem, hogy többet már nem fogok kapni... :(

Ha mindkét fél intelligens,akkor kezelhető.

De ha fiatalok vagytok,idővel úgy is két irányba fogtok menni.

Én is "itthonülős" vagyok.Elviselem az embereket egy ideig,de egy idő után már sok mindenki nekem,sőt még a párom is az lenne.

Engem nem zavarna,ha menne,de idővel úgy is megkérdőjeleződne benne,hogy miért van velem,mikor ennyire különbözünk.

Szerintem nem szabad megváltoztatni gyökeresen senkit.

Néha lehet engedni,de teljesen ez nem fog változni,mivel egyik sem betegség,amit kezelni kell,hanem személyiségtípus..

Volt olyan,hogy a mellettem lakó szomszédot nem láttam 1 teljes évig:DD

Szerintem működhet, de nekem amellett, h introvált vagyok, még szorongási bajaim is vannak(röviden annyi, h túlgondolok mindent) és ez csak ront az alapvető zárkózottságomon. Van egy srác, aki bejön, viszont ő tipikusan a haverokkal iszogató típus, ami nem zavarna, de tartok attól, h pont emiatt nem jönne össze velem. Pedig látszik rajta, h nagyon is bejövök neki, csak nem mer lépni, de amikor megszólítanám...igen, túlgondolom és stresszelni kezdek:/

Ha bármelyik fél is éretlen és képtelen ezügyben kompromisszumot kötni, akk meg másban se fog tudni.

19/f/m

Szerintem ez összetettebb. Függ attól, hogy a két végletről van szó, vagy csak szimplán egy sima introvertált és egy extrovertált srácról.

(Pl.: én inkább introvertált vagyok, de szoktam szórakozni járni, van normális szociális életem, bár többnyire közeli barátokkal inkább).

Ha mindketten toleránsak, elfogadóak egymással szemben, akkor működhet simán. Sőt, ha emellett még rugalmasak is, akkor még jó hatással is lehetnek egymásra. Mármint az extrovertált egy kicsit "kihúzhatja" a másikat a csigaházából, az introvertált pedig lassíthat kicsit az extrovertált pörgésén.

Egy szóval tudnak esetleg egymáshoz csiszolódni, ha mindketten hajlandóak erre, és nem kényszerszerűen akarják megváltoztatni egymást.

Egyet értek az elöttem szólókkal. En is introvertált vagyok és enyhe szociális fóbiákkal is rendelkezem ezen felül nehezen nyílok meg idegenek előtt, viszont ha valakinek van elég türelme hozzám akkor már működhet a dolog. Az első találkozás a legroszabb számomra, de utána már a többi gördülékenyen megy. A fóbiáim miatt nem szeretek szórakozni járni maximum egy házibuli ahol a többséget ismerem.

19/Feminin/Passzív