Én értem félre mindig?

Jártam már konkrétan ugyanígy. A srác tipikusan ugyanezeket a jeleket küldte felém, megspékelve ölelésekkel, hozzám bújásokkal és minden egyébbel amiket leírsz. Aztán amikor én is találkozót kezdeményeztem volna, aminek adott pillanatban látszólag nagyon örült, utána szimplán lemondta, vagy épp nem jött el. Teljesen komolytalanul vette az egészet, olyan volt, mintha elfelejtette volna, vagy nem is vette volna komolyan.

Hogy továbbmenjek: ezzel párhuzamosan lányokkal járt randizni, amikről következetesen beszámolt nekem, miközben továbbra is azokat az - egyébként - félreérthetetlen jeleket küldte felém.

Azóta barátnője van, és azóta sem tudom mi volt ez az egész, és már inkább csak kíváncsiságból érdekel, mint hogy valamit kezdeni is akarnék a helyzettel.

Kérdéseidre válaszolva, benne lehet a kalapban, de nem valószínű, hogy te érted félre. A hetero srácoknál előfordul a "buzulás" mint jelenség, de arról egyértelműen eldönti bárki, hogy az vicckategóriás. Inkább ez a férfi sem tudja, hogy mit akar, nem ismerte be magának a dolgot... stb.

Szóval azt mondanám nem csinálsz rosszul semmit, szimplán olyan emberekkel hozott eddig össze az élet, akik talán csak "kóstolgatják" ezt a dolgot, és hajlamosak esetleg visszatáncolni, mert még félnek saját maguktól és az érzéseiktől.

Őszintén kívánom, hogy legközelebb több szerencséd legyen. :)