Mit gondoltok a nagy korkülönbségről egy kapcsolatban?

#9 Öhm... Szerintem nem tűnt fel neked, hogy homár kérdésről van szó. Látom, nulla százalékosnak jelölték a válaszodat - csak jelzem, hogy nem én voltam. :) Az én esetemben nem kell pedofil szagot érezni, mert itt arról van szó, hogy én környékeztem meg úgymond a szóban forgó, negyvenes évei elején járó úriembert.

#10 Lehet, hogy nem tűnt fel, de én is meleg vagyok. :D Érthető, amit írsz. Annyit jegyeznék meg ezzel kapcsolatban, hogy nálunk nem a pénzről szól a dolog. Én még tanulok ugyan, de rendezett az anyagi hátterem, nem szorulok rá senkire. És a negyvenes barátomnak is önálló élete van, szintén nem szorul rám. Tiszta sor.

A barátomról meg tudni kell, hogy ha már annyira elindult volna nála az öregedés, akkor értelemszerűen én se vetettem volna rá szemet. Pont olyan, amilyennek írod: nincs elhízva, ápolt, igényes, sármos. Én úgy látom, hogy ahelyett, hogy azon vacillálnánk, hogy vállalható-e a kapcsolat vagy nem, inkább meg kellene próbálni. Nyilván én se mellette tervezek megöregedni, de néhány szép évet, amíg lehet, még simán eltölthetnénk együtt. Ha csak 2-3 évet, hát ez is valami. Nem véletlenül ragaszkodom hozzá ennyire az észérvek ellenére is, mert egyszerűen nem találtam hozzá hasonló személyiségű, felfogású embert a korombeliek között. Benne úgy komplett megvan minden pozitívum, ami nekem az ismerkedésben lényeges. Elég ritka az olyan meleg férfi, aki férfias + nem szexet keres + emberi tulajdonságokat tekintve (hűség, megbízhatóság, őszinteség, stb...) is rendben van + még jóképű is.

#14 Lehet, hogy illúzióromboló, de a helyzetünk meglehetősen speciális. Nincs annyi illúziónk, mint egy fiatal (és korban egymáshoz közel álló) párnak.

#15 Azért ez már elég durva. Mármint az, hogy kétszer annyi idős a barátod, mint te. Édesapáddal jó volt a kapcsolatod? Csak azért kérdezem, mert általában az ilyen kapcsolatok hátterében a nem túl jó apa-fiú viszony áll. Legalábbis 1-2 példát már láttam. Na mindegy, köszönöm hogy megosztottad a meglátásaidat. És hát a különélés... hát igen, úgy azért általában jól működnek a kapcsolatok. :D Nagy könnyebbség. Időnként persze kell a különlét, de az igazi kihívás szerintem az együttélés. A különélés kényelmesebb megoldás. Mi se éltünk volna együtt, ha összejövünk. De végül is nem jöttünk össze. Átgondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy el kell engednem őt. Szimpatikus, de nem az én korosztályom. Keresek tovább, ez van.

"A kor tényleg csak egy szám." Tényleg az, de elég fontos szám. :D

Igazából nem volt miből szétmenni, mert el se kezdődött a kapcsolat. :D A döntést nem pár nap alatt hoztam meg, már jó ideje foglalkoztat a kérdés. Csak a kérdést írtam ki pár napja. Egyébként nekem nem a dinamikával van gondom, én kicsit se bánom, ha a barátom ragaszkodik a megszokásaihoz. Egyszerűen csak arról van szó, hogy túl öreg hozzám. Én nem pár évre szeretnék tervezni, hanem többre. Most még úgy-ahogy vonzó, de 5-10 év múlva - ha élünk - a korkülönbség még látványosabb lesz. Engem az ötvenesek már végképp nem vonzanak és később se fognak. Persze pozitív kivételek mindig vannak, ezt elismerem. Nekem ez a 18 év már sok.