Ti randiznátok egy olyan fiúval, aki furcsa, magányos? (bővebben lent)

Hűha! Már el is felejtettem, hogy kiírtam ezt a kérdést. :D

Hát először is már ugye 20 vagyok, még mindig művészkedek, de a többi elég sokat változott kevesebb, mint egy év alatt.

Úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért akkor mondom el otthon, ha már tanulmányaimat befejeztem, elköltöztem otthonról. Már nem vagyok olyan elfogult és nem igazán lehetne azt mondani, hogy hajtok a suliban. :P A szextől már nem szorongok annyira, de szerelemből szeretném elveszíteni. Fiúkkal mennek a szemezgetések, de eddig még nem lépett senki. A magányérzet még megvan, mert ugye még nem sikerült rátalálni a szerelemre, meg amúgy is magányos vagyok, mert általánosan az ismerkedéssel, barátkozással és leginkább a bizalommal vannak gondjaim még mindig. Úgy érzem sokat fejlődtem ez az idő alatt, de most úgy érzem, stagnálok, mert nem tudom hogyan lépjek. Nem merek odamenni ismerkedni, mert mi van ha nem is meleg/bi a fiú, a bolondját járatja velem, kiközösítenek, otthon kiderül és kidobnak(bár ez nem valószínű, de mi van ha), összetöri a szívemet, csak dugni akar meg ugye egyszerűen nem merek hozzá közeledni, mint ahogyan a heterok se szoktak tudni néha. Tudom, hogy vannak mások akik hasonlóan éreznek, mint én, de mégis egyedül érzem magam a világban. Mások úgy barátkoznak, randiznak, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. De amyúgy tartom magam és úgy tűnik, jók a kilátásaim tanulmányi téren meg minden. Ezzel próbálom bíztatni, nyugtatgatni magam. :)