Elmondtam anyukámnak, hogy meleg vagyok és nem képes elfogadni, mit tegyek?

Korod mennyi, hogy anyukád azzal jön, hogy ilyen fiatalon?

Egyébként azt kell megértetni vele, hogy ez születéstől fogva van így. Nem kortól függ. Csak van aki serdülőkorban veszi észre, van aki igazodik a társadalmi normákhoz és tinikorban (nem kevés frusztrációval vegyítve) jön tisztába magával, és van aki már akár óvodás korban, mikor a fiúk kíváncsivá válnak a lányok bugyijának tartalma iránt, rájön, hogy ők a fiúk nadrágjának tartalma érdekel. Kérdés, a szülő és a környezet hogyan kezeli.

Anyukád egyenlőre nem jól. Mondjuk még mindig jobb mintha ki akarna tagadni, és tagadná, nem fogadná el. bár ez a viselkedés sem jó. Persze biztos neki sem egyszerű, de erről beszéljetek. Egy bejelentés neki sem egyszerű. Segíts neki feldolgozni, és ezzel magadon is segítesz, mert ha elfogadja, az neked is segít.

Értem, hát nem könnyű. Valahogy megkellene értenie,hogy te ilyen vagy és ez nem csak egy "hóbort".

És tényleg elkellene olvasnia azt a könyvet,sok mindent megértene.

Esetleg nincs valaki olyan,aki tudna beszélni anyudal erről?

Majd megszokja a gondolatot (hónapok is kellhetnek ehhez).

De ha nagyon nem változik a véleménye, akkor hanyagold a témát a jelenlétében, végső esetben (bár szinte sosem javaslom ezt, de) hazudd, hogy tényleg csak hóbort volt és "elmúlt". Ha nem tudja elfogadni az igazságot, akkor kapja azt, amit vár.

Sajnos még sok idő kell, amíg a saját lábadra tudsz állni és ellenséges környezetben ez nagyon-nagyon lassan múlik el.

Anyukádnak ez egy óriási trauma értelemszerűen. Sok időnek kell eltelnie, mire belenyugszik. Ne feledd, te már megjártad valószínűleg azt a lelki kálváriát, ami után elfogadtad magad, neked sem lehetett könnyű. Ezt lelki tusát Anyukád is végigjárja, így egyelőre ne is várd el, hogy elfogadja. Az én szüleimnek is majdnem 2 évbe telt, mire belenyugodtak.

Én azzal rontottam el (de ahogy látom, Te is), hogy későn mondtam el neki, mikor már pasim is volt, vagyis látta rajtam, hogy részemről ez elfogadott, s eszem ágában sincs változtatni ezen (holott évekkel előtte hosszú ideig vívódtam, próbáltam megváltozni, majdnem öngyilkos lettem stb, de ezt ő nem tudta). Így kezdetben azt gondolta, hogy ez nálam valami újonnan jött hóbort vagy nem is tudom.

Lehet érdemes lenne megpróbálnod egy kis színjátékot... ha van olyan lány ismerősöd akit be tudsz avatni, vele eljátszhatnád, hogy te "próbálsz megváltozni", s keresel magadnak barátnőt. Majd hamarosan "szakítasz" vele, mondván hogy te megpróbáltad, de egyszerűen nem érzel vonzalmat iránta. Lényeg, hogy Anyukád lássa a hozzáállásodon, hogy te NEM AKARSZ meleg lenni, s PRÓBÁLKOZOL MEGVÁLTOZNI, de a próbálkozásaid ellenére nem sikerül. Így talán könnyebben megemészti s belátja, hogy ezen nem tudsz változtatni.

Én ha újból kezdhetném, ezt biztosan így csinálnám. De mondom: ne akadj ki Anyud viselkedésén, mert egy anya teljesen azonosul a fiával, így neki ez ugyanolyan szenvedés, mint neked volt, légy vele türelmes. Sok sikert!