Milyen érv szól amellett, hogy ne sértegessem azokat a jóképű srácokat, akik nem akarnak lefeküdni velem?

Kérdező, én nem vagyok isten és nem feladatom vadidegenek életét boldoggá tenni. Te sem vagy isten, ahogy senki más sem az. Van olyan, mikor önként átvállalok mástól terhet, igen, de akkor sem feladatom senkit boldoggá tenni. Azért mindenki saját maga dolgozik meg. Mindenki a saját sorsának kovácsa. Ebbe bele tudok segíteni, tudok és akarok támogatni embereket, viszont jön két kérdés, ami talán elgondolkodtathat:

(1) Miért képzeled, hogy te vagy AZ, aki majd jól megváltja és jól rendbe teszi a másik ember életét? Nem fogod sem megváltani, sem rendbe tenni az életét, sem boldoggá tenni. Mégpedig azért nem, mert változtatni a gondolkodásán, a magatartásán, a fizikai megjelenésén a másik fog, ennek minden nehézségével.

(2) Miért képzeled, hogy pont te vagy az egyetlen, aki a másikat megválthatja, megmentheti?

Félre ne érts, jó dolog az, ha valakinek segíteni akarsz, csak aki valóban segíteni akar, annak előbb meg kell tanulnia az egoizmustól megszabadulni. Sok embernek segítettem már, de nem én vagyok az egyetlen, aki segíthetett, és nem váltottam meg senki életét soha, ők maguk változtattak, nem én.

Nem vagy/ok hős akkor sem, ha megeteted/em a világ összes éhezőjét.

#2 voltam.

“ Szóval ezen az oldalon jót tenni másokkal megvetendő dolog.”

Ezt forgattad ki, mivel senki nem írt még csak hasonlót sem. Leírtuk a véleményünket, te pedig levontál belőle egy hamis konzekvenciát.

27: nem mondott senki ilyet, csak te ezt is sajátosan szeretnéd értelmezni. Azt mondtuk, hogy hülyeség olyat megtenni, amit te nem akarsz, csak azért mert más azt akarja, hogy megtedd.

28: képtelen vagy felfogni, hogy nem normális az, ha valaki olyan dolgokat tesz meg, amit ő nem szeretne megtenni. Ez nem egészséges. Beteges. Kezelésre szorul. Világos így már?