Volt már hogy megbántátok korábbi döntéseteket?

Nekem volt. Egy osztálytársammal általános végén kivertük, meg bekaptam neki, ő meg mindenkinek elmondta és az egész iskola tudta, mindenki bu…zizott. Ott örökre eltűnt a bizalom belőlem.

26 F

Ilyen randi appos nem volt.

Az első szopást azt megbántam a bánat nagyjából 2 hétig tartott.

Akkorra fogadtamel magam.

Én azt bántam meg, hogy nem offoltam ki időben.

Sztori:

Még júliusban regisztráltam fel (sokadjára) Romeo-ra, hogy a sok szexkereső, romlott, személyiség nélküli húspiacot végignézve elmenjen a kedvem az ismerkedéstől. Akkoriban lehangolt voltam, hogy nincsen senkim.

A profilomra ki is írtam, hogy felesleges rám írni, kiábrándulni vagyok itt.

Ekkor írt rám egy srác, érdeklődött, hogy sikerült-e.

Valamilyen oknál fogva szimpatikus volt, hogy nem küldte el a 45. “Szia, mit keresel?” üzenetet, szóval válaszoltam neki. Elkezdtünk beszélgetni, majd rövidesen kiderült, hogy karrier tekintetben ugyanaz a hivatás a célunk, hasonlóan bolondok vagyunk mindketten, és volt közös érdeklődési körünk is.

Aznap este már discordon hívásoztunk, tök jófejnek tűnt akkor.

Nagyjából 1 vagy 1,5 hét után el is mentünk együtt moziba, az volt úgymond az első randink. Utána még többször is találkoztunk, a harmadik randin már fogtuk egymás kezét, a nagyediken elcsattant az első csók is, majd nagyjából a nyolcadik randi körül már intimitás is történt közöttünk.

Eddig aranyosnak tűnhet a történet, de sajnos a vége nem lett az. :)

A sok lelkizés, hosszú találkákból elkezdett szex központúvá válni az egész, ami akkor csúcsosodott ki, amikor meghívott magukhoz ott aludni. A szülők leléptek, a húg is elment, így miénk volt a ház. Ekkor történt meg (majdnem) az első anál is. Ekkor aludtam ott náluk. – legalábbis aludtam volna, mert helyette szinte egész éjszaka fent voltam, diszkompfort érzetem volt. Valami baj volt.

Hazudott.

Sokáig kaptam a szeretlek, fontos vagy, hiányzok üzeneteket, majd az ottalvás utàn ezek egyre ritkábbak lettek. Mellesleg már nem voltam olyan izgalmas program, helyettem sokkal érdekesebb volt fesztiválra meg házibulikba járkálni, részegen hazaérni hajnalban, és egyéb apróságok. Ekkor mi már együtt voltunk, így jogosnak éreztem, hogy valami magyarázatot követeljek tőle, ekkor kezdett el széttöredezni az “álca”. Itt már folyamatosan szemfüles voltam, rákérdeztem olyan dolgokra, amit már korábban kérdeztem, és sokkal inkább “nekem megfelelő” válaszokat kaptam, mint előtte. Ekkor már szóvá is tettem, hogy sok dologban ferdítés van, amit ő tagadott, gázlángolt, én meg persze magyarázkodhattam, hogy miért állítom ezt.

A fekete leves 2 hete ömlött a nyakamba. Szóvá tettem, hogy azért ennyi idő után bejelölhetne facen, vagy bekövethetne instán a normális profiljával. (Instán beszélgettünk, de ő kamu profillal :) ) amire kiakadt, én voltam a rossz hogy ilyet mertem tőle kérni, ez túl intim neki, és egyebek.

Elkezdtem kutakodni, megnéztem alaposabban a face profilját, és akkor jöttem rá: a 21 éves srác nem 21 éves, hanem 27.

Már kezdettől fogva gyanús volt az egész, hiszen már az első találkozás előtt ferdített a testsúlyán, ez volt az első dolog, ami kiváltotta a gyanakodást. Ezt bevallotta, én pedig sajnos elnéztem neki. Tudat alatt viszont egyre éberebb lettem, minden szavára alaposan figyeltem, majd egy találkozó alkalmával elkezdtem számolgatni, hogy mekkora is közöttünk a korkülönbség, csak úgy funból. Beírtam a 2003-at a kalkulátorba, majd megszólalt, hogy ő 20 éves. Össze is voltam zavarodva, teljesen 21re emlékeztem, ez az infó nem esik ki így magától. Rákérdeztem, hogy mikor érettségizett, ott pedig feltűnően sokáig számolt. Majd végül hazaérve végignéztem a face profilját, a képek dátuma alpján jöttem rá, hogy hazudott.

Rá is kéreztem, hogy miért hazudott a koráról, amire az a válasz jött, hogy én ezt miből gondolom?

Leplezni magam nem akartam, így a körülbelül 15 (!!!!) bizonyítékból elmondtam kettőt, amire bevallotta, hogy tényleg hazudott.

Ezen a ponton kellett volna a méltóságomnak visszatalálni hozzám, de nem jött el, így mint full önbizalomhiányos srác, megbocsátottam neki, és megkérdeztem miért csinálta.

Mint kiderült, azért, mert túl jóképű meg izmos testalkatú voltam ahhoz, hogy ne próbálkozzon be, mivel sajnos a rómeós korhatárt 25-re állítottam. Hogy miért nem mondott akkor annyit? Mert kijárta közben az egyetemet, amit szintén eltitkolt, és nem jött volna ki úgy a matek.

Ekkorra már totálisan bizalmatlanná váltam vele kapcsolatban, egy hete fel is regisztráltam újra rómeóra, mert tudtam, hogy idő kérdése, és meg fog jelenni.

Bejött a tippem, meg is jelent az új felhasználók között, ami nálam már a megcsalás kategória. Itt tért vissza hozzám valahogy a sok mindent eltűrés után a méltóságom, szóval ma délután lescreeneltem a rómeós profilját, elküldtem neki instán, és letiltottam.

Persze utólag már belátom, hogy végtelenül naív és idióta voltam, de 19 éves fejjel, rózsaszín ködben nem láttam az intő jeleket, csak reménykedtem abban, hogy minden amit észlelek, az egy félreértés.

3 hónapon keresztül voltam őszinte, empatikus, megértő, odadó, törődő egy olyan sráccal, aki hazudozott össze vissza, és olyannyira gerinctelen volt, hogy szakítani sem volt képes velem, úgy regisztrált fel társkeresőre.

Minden esetre ha másra nem is, de arra jó volt ez az idő, hogy megtudjam mennyire funkcionálok jól egy párkapcsolatban, mi az, amit tudok nyújtani a másiknak, illetve milyen rossz kötődési sémával rendelkezem a szüleim miatt, (szorongó kötődő).

Tudom, eléggé hosszú lett, de aki hozzám hasonlóan nagyon fiatal, az remélem tanul az én hibámból. Sajnos óvatosnak kell lenni, mert rengeteg a hazug, önző ember.

Ha így javasolhatok valamit az ismerkedéshez, az egyrészt rengeteg önismeret, másrészt az, hogy bármennyire is bejön a srác, bármennyire is kedves, aranyos, jófej, arra próbáljatok figyelni, hogy az ő társaságában hogyan érzitek magatokat? Ha szorongtok, nem érzitek elégnek magatokat, akkor hallgassatok a megérzéseitekre, mert nem véletlenül van! Illetve így harmadik dolognak azt, mint ahogy egy rossz vonatra szálláskor leszálltok az első megállónál, úgy az ismerkedésnél is már az első intő jelnél hagyjátok az egészet. Nem szabad megvárni, amíg kialakul mélybb kötődés, mert úgy csak arra lesztek egyszer figyemesek, hogy egyre többet és többet tűrtök el a másiknak.

Lehet, hogy nyers ötletnek tűnik,de javaslom a saját módszeremet,amit az eddigi tapasztalatok alapján "vezettem be".

Ha az első találkozáson megvan a szimpátia,és a két fél közösen tovább szeretne lépni - nos nálam alap, hogy megmutatjuk egymásnak a személyi igazolványt . Soha ebből gondom nem volt,pozitívan álltak hozzá. Más kérdés,hogy ennek ellenére nem alakultak ki a kapcsolatok, de az emberi oldal,nem pedig a rideg tények.

Feltűnt egy régi szerelmem, akihez közel kerültem, majd mivel nem volt jó a kommunikáció, eltávolodtam, viszont személyesen nem tudtam kioffolni, mert más városban voltunk, és meg akartam várni, hogy személyesen is találkozzunk. Ott követtem el az első hibát, hogy hamarabb mentem vissza romeora, ott nagyon beleszerettem egy másik srácba, ami kölcsönös volt. Ezt követte végül az első sráccal a talim, hogy szakítsak, de ennek az lett a vége, hogy mégis adtam neki egy második esélyt. Ezt követően, hogy hazaértem fel is hívtam a második srácot, hogy ne számítson rám, és ezzel összetörtem őt is és magamat is.

És ez borzalmas volt, ezt átélni, illetve azóta is nagyon sajnálom a második srácot, hogy ezt csináltam vele. Így utólag egyikükkel sem lett semmi, és engem ez azóta is eltántorít a kapcsolat kereséstől, mert azt az embert utasítottam el, akit jobban szerettem. Ezzel a storyval kapcsolatban nagyon sok megbánásom van.