Volt már olyan párod, akinek gyerekei voltak korábbi házasságból? Hogy éltétek meg?

Tíz évvel ezelőtt ismertem egy harmincas, késő harmincas meleg párt. Az egyik srácnak volt két aranyos gyereke a házasságából.Válás után nála maradtak és nagyon jó kapcsolatban voltak az apjuk férfitársával.

Gondolom, maga a házassága is társadalmi, vagy családi nyomás miatt jött létre.

A jelenlegi páromnak van egy 9 éves kislánya. Kezdetben eléggé féltem a helyzettől, de volt időm hozzászokni, mert a kislány anyja közel 1 évig ( 3 éve vagyunk együtt) alig engedte a páromnak, hogy lássa a gyereket. Havonta 1-2-szer láthatta 15-20 percekre, felügyelet mellett. Így nekem esélyem sem volt találkozni vele.

De a párom kezdettől fogva nagy hatással volt rám, és néhány hét ismerettség után már fülig szerelmes voltam, így nem volt kérdés, hogy akkor is őt akarom ha gyereke van.

Aztán ahogy egyre jobban megismertem a szerelem csak mélyült. Sokat mesélt a kislányáról, így megértettem, hogy mennyire fontos neki és mennyire szereti.

Először csak ez volt, tiszteletben tartottam az apai érzéseit.

Aztán láttam milyen rossz neki, hogy alig láthatja, milyen szomorúan jött haza a 15 perces látogatásról, és utána már kifejezetten szerettem volna ha végre normálisan tarthassa a kapcsolatot a kislányával, hogy boldog legyen ezen a téren is, és az élete/életünk más területére ne nyomja rá a bélyegét, az, hogy szenved a gyereke hiányától.

1 év után az anyuka megengedte, hogy heti egyszer elvigye a kislányt egy délutánra. Ekkor még nem éltünk együtt, így csak rövidebb időkre találkoztam a kislánnyal, pl.mikor nála volt beült vele ebédelni valahová és meghívott engem is, vagy elvitte állatkertbe és én is velük mentem.

Így láttam, hogy a szerelmemet nagyon feldobja ha a gyerekkel lehet és láttam, hogy amúgy tök cuki, aranyos kislány, akivel tök jó időt tölteni.

Végül beláttam, hogy a korábbi érzéseimmel, véleményemmel szemben az egy nagyon jó és felemelő dolog ha valakinek gyereke van. És az is, ha olyan módon kerül gyerek a családba, hogy összejössz egy gyerekes apukával.

Most együtt élünk már 1,5 éve, és imádom a kiscsajt☺❤. Most már kifejezetten örülök, hogy a párommal együtt őt is megkaptam. Az anyuka megengedi, hogy hétvégente nálunk töltsön 1 napot. A párommal alig várjuk a vasárnapot és már rohanunk is érte. A mostoha apukájaként hívatkozom magamra🥰 A párom pedig nem is lehetne boldogabb, hogy így megszerettük egymást a lányával.

31/F, a párom 40/F

#4

De akkor Te nem is szoktál a gyerekekkel találkozni?

Nálunk is a páromnak van gyereke, de már felnőtt.

#8

Köszönöm a választ.

Igen értem, hogy néha háttérbe szorulsz és ez zavar.

Hány évesek vagytok?

Nem akartalak privátban zavarni.