Mit éreznek azok az emberek akik társkeresőn vannak, de találkozni nem mernek, mert mindenféle kifogásuk van?

Én a Randivonalon voltam vagy 3 évet és Kb: 500 tartalmas bemutatkozó és egyéb levelet írtam és számtalan alkalommal voltak első randijaim is , mire nagy nehezen megismertük egymást , jelenlegi párommal .

A társkeresőn töltött éveim során , rengeteg kellemes , de kellemetlen tapasztalatokkal is gazdagodtam .

Olyan dolgokkal is szembesültem , amiket fel vázoltál kedves kérdező .

És igen , voltak nők , akik egyszerűen nem voltak hajlandóak találkozni velem .

Írtam nekik hónapokig s rendszeresen volt aki válaszolt is nekem , de a személyes találkozóig sokukkal nem jutottam el .

Mikor meg volt beszélve a személyes találkozó , a találkozó időpontja előtt 1-2 órával , lemondták .

Volt mikor fel voltam öltözve , borotválkozás stb , majd ültem be az autóba , mire egyszer csak megszólalt a telefonom , fel vettem , majd közölte velem a hölgy,hogy bocsánat de meggondoltam magamat .

Volt akivel 3 hónap levelezés után , sikerült egyeztetni egy időpontot a személyes találkozóra , amikor is a találkozó időpontja előtt kb: 1 órával kaptam az üzenetet , ne gyere , felesleges mert én amúgy pasi vagyok , ha -ha - ha , ezt jól be kajáltad ! - volt az üzenetben .

És még tudnék mesélni cifra történeteket bőven .

Szerintem nem nézted a kategóriát #1. De mobdjuk ettpl függetlenül az is beszédes, hogy a hetero ismerkedés sem mentes ettől.

Szóval egyszerűen meg lehet ezt fogalmazni. Ilyenek az emberek...

Akármennyire is fájdalmas elismernem jelenleg én is ilyen gyötrelem vagyok a társkeresőkön.

Belsőleg több oka van, de a legfontosabb talán az, hogy szüleimnél lakom még, mostanra jutottam az intenzív lakáskeresésig. És mivel apám nagyon nehéz jellem lehetetlen vele néha még azt is vezsekedés nélkül átvészelni, ha mondjuk mamáékhoz megyünk vagy én haverokkal találkozok, mert mindig minősít és mindig személyeskedik.

Másik belső ok az tudott lenni, hogy magányos vagyok és úgy megyek fel, hogy sokszor elég lenne, ha valaki beszélne velem, de ott egyszerre több ember ír, valakivel tényleg jót lehet beszélgetni, mások viszont szexet keresnek és ha én nem is azt keresek mégis eécsábulok, amiből majd jön a fájdalmas eloldalgás.

Harmadik ok, hogy én sem tudom mit akarok konkrétan, mindig úgy megyek fel, hovy akárkivel is kezdek valamit, azzal tudnom kell szót érteni, és ha ez nem megy vele, akkor menet közben eltűnök anélkül, hovy én ezt kritikaként elédobnám. Illetve ehhez kapcsolódóan volt, hogy tényleg barátság és kapcsolat miatt mentem, de a könnyű szex ajánlata megintcsak eltérített, és ilyenkor annyira megutálom magam, hogy a komolynak induló és az alkalmi jellegű beszélgetéseket is képtelen vagyok folytatni.

Most felsoroltam azokat, amik bennem előfordultak eddig.

Én egyébként 24 vagyok és bi.

Sok olyan dolgot leírtál #3 ami rám is igaz, szóval nem vagy egyedül, igaz sovány vígasz ez. Én azért próbálok mindíg egyenes lenni a dolgokban, de biztos vagyok benne hogy volt már olyan helyzet ahol azt hitték hogy szorakozom velük, pedig erröl szó sem volt.

Sajnos van ilyen.

Sajnos amit a 3-as írt és az 5-ös megerősített talán a legsűrűbben fordul elő.

Mindent megértek,elhiszem mindenki érzéseit,kétségeit,ingadozását még az önutálatot is. De ha már kialakul valami értelmes beszélgetés,akkor miért nem lehet annyit megírni,hogy bocs,nem vagyok biztos magamban, nem tudom mit akarok és szia.

Értelmes ember ezért nem fog haragudni,megérti. Nekem is van,aki nagyon szimpatikus volt,kedves és értelmes,de eltűnt.Nem is egy.

Volt olyan,akivel még találkoztam is többször /nem szexre/, és korrekten megmondta szemtől szemben,hogy nem érzi magát úgy, hogy tovább ismerkedjen,nemcsak velem, mással sem.

De azért ha már fent vagytok társkeresőn, vagy akár itt is írogattok, ezt a legelemibb udvariasságot tartsátok már be. Higgyétek el, a rossz is jobb a bizonytalanságnál,kétségeknél,várakozásnál.

Legyetek egyébként sikeresek,de ami fő, mindig magatokat nézzétek és akkor ismerkedjetek, ha lelkileg készen álltok ! Lényegtelen,hogy ki hol él,kivel , szülőkkel, stb.

Nekem az idei év kifogása egy nyaralás volt... D

Az egész ott kezdődött, hogy befuccsolt egy aznapra tervezett találkozó. A pali, akivel egy hetet chateltem elég intenzíven és értelmesen, az utolsó előtti pillanatban vágta el magát.

Jó egy órányi telefonbeszélgetés végefele ecsetelte, hogy fog leszopatni, szétqrni, holott első találkozásra a qrás része még ki volt zárva, de igazából a kemény szopatás is. Másik ettől is nagyobb gond, hogy a találkozásra kijelölt hely 2kilométerrel odébb került az eredeti helytől egy egyébként ismeretlen városban.

Ekkor derült ki, hogy több mint 40éve létére az eredeti helyen előfordulhatnak szülők is, ezért kell egy alternatív hely, gyakorlatilag egy erdőség mellett.

Ekkor beindult a vészcsengő és hagytam a gęcibe az egészet.

Másnap ráírtam egy már ismert és közelebbi városban egy szimpatikus kvázi srácra, ismerkedési céllal. Nem volt kedvem újabb 1hét levelezgetésre így kitaláltam, lehetséges e, 24óra alatt összehozni valamit.

A válasz egyértelmű, agyfaxt igen.

Szombat volt, majdnem aznapra sikerült is, de azért csak gyors, legyen akkor vasárnap, nekem is jobb, neki is jobb. Megbeszéltük, hogy a találkozó előtt pár órával még beszélgetünk, majd egy jól frekventált helyen találkozunk. Nem volt kikötve semmiféle szex, a lényeg a találkozásra képesség volt és ha ez összejön, majd egy másik alkalomkor tovább lehet lépni, ha le sikerül szervezni.

Természetesen nem volt fent egész nap, én ugyan bementem a városba, mert egyébként is volt pár dolog, amit meg kellett oldani, közbe írtam, hogy akkor bent vagyok. Már a végefele jártam dolgaimnak, mire végre jött egy üzenet, mely szerint elment nyaralni.

Mindez vasárnap hajnalban kezdődött úgy a semmiből, mert szombat este erről még csak szó se volt, közben a mobilnet lement, wifi is csak annyira volt, hogy ezt közölje.

Ennek ellenére próbáltam még ismerkedni vele, illetve feltárni az ezt kiváltó problémákat, de a végén már ő maga is érezte hogy gáz amit csinál, válaszra se méltatott...