Meleg fiúk/férfiak! Van olyan köztetek, aki egész életében titkolta a beállítottságát és sosem coming outolt? (fiatalok is bátran válaszolhatnak, az is érdekel, ők eddig hogy bírták, hogyan élik ezt meg)

Nos én 30-as vagyok, 15 éve van pasim, és se az ún. barátaim, se a szüleim nem tudják. Mondjuk 19 évesen dobbantottunk Németországba, azóta se néztem feléjük, eszembe sem jutott sosem coming outolni. Itt Németországban meg a francot se érdekli.

Én eleve sose értettem minek kell coming outolni. Azt hirdetik ezek a lgbtxyz-sek is, hogy a szexualitás magánügy, akkor meg minek ordítsam bele a világba? Engem valahogy ez sosem érdekelt, hogy na most akkor mindenkinek elmondom. Nyilván ha valaki konkrétan megkérdezné, akkor elmondanám, de ilyen eset nem valószínű, mert elég maszkulin vagyok, sose mondanád meg, hogy meleg vagyok. Egy eset volt,amikor valami buli volt nálunk és az egyik csaj megkérdezte, hogy csak lakótársak vagyunk, vagy egy pár, akkor megmondtam hogy egy pár.

Bi pasi vagyok a nejemnek pár baratnak elmondtam. Egy baratom azóta nem tartja velem a kapcsolatot. Ennyi legyen a legnagyobb veszteségem.

Nem kell előbújni ha nen érzed, hogy fontos, hogy tudják.

Számomra fontos volt mert családot házaspárt sterettem volna és nem akartam titkolózni. Barátnőm sok lehetett de feleségem csak egy.

Olyanok nem szokták elmondani, mint az első válaszoló, akinek nem jó a kapcsolata a szüleivel.

De idősebbek között ismerek olyat is, aki 60 éves, az anyjával él, de sose mondta el.

Nekem ez fura, így, leélni az életet, már-már rideg.

Az ilyen emberek szerintem nem kellően magabiztosan félnek mások véleményétől.

Amit viszont soha nem tennék, munkahelyen elmondani.

Az emberek így is fúrják egymást, nem hiányzik hogy célpont legyél.

"se a szüleim nem tudják. Mondjuk 19 évesen dobbantottunk Németországba, azóta se néztem feléjük, eszembe sem jutott sosem coming outolni."

Jó, mondjuk így nem nehéz, ha ennyire rossz a kapcsolat és senki nem kíváncsi a másikra. Ráadásul 1000 km-re élsz egy olyan országban, ahol senkit sem érdekel. De képzeld el ennek az ellenkezőjét. Nnem mindenki él ilyen borzalmas családi háttérrel a világ másik "végén". Vannak, akiket szerető közeg vesz körül. És remélhetőleg ilyenekből van több, nem olyanokból, akik 10-15 éve a családjuk felé sem néztek. (Ez nem szemrehányás feléd, hanem bizakodás, hogy másnak azért remélem ennél jobb a kapcsolata a családjával.) Jól működő vagy viszonylag jól működő családokban meg teljesen természetes, hogy érdeklődnek egymás dolgai felől a családtagok.

"Én eleve sose értettem minek kell coming outolni."

Hát ezért. Mert nem akarsz folyamatosan hazudni azoknak, akiket szeretsz, akik körülvesznek és kérdezősködnek felőled. Felőled senki sem kérdezősködik, neked nincs szükséged folyamatos mellébeszélésre, ráadásul férfias is vagy, nem is "látszik" rajtad. De aki itthon él Mo-on a szüleivel, akinek itt vannak a közelében a barátai, haverjai, munkatársai? Esetleg akin "látszik", hogy meleg vagy meleggyanús? Ő hogy bírja ki a folyamatos hazudozást, mellébeszélést, terelést?

"a szexualitás magánügy, akkor meg minek ordítsam bele a világba?"

Senki nem akarja beleordítani a világba. Csak vannak, akiket sokkal erősebb és nagyobb szociális háló vesz körül, mint téged Németországban kettesben a pároddal, ahol nyugodtan el tudtok vonulni a világ szeme elől, senkit nem érdekeltek egy idegen országban, míg másokat sokkal több ember vesz körül itthon, családtagok, munkatársak, haverok, barátok, ismerősök stb. akik folyamatosan érdeklődnek. Igen, magánéleti dolgok felől is. Főleg a családban és a munkahelyeken. Senki nem akarja világgá kürtölni, hogy igen, én b.zi vagyok, de nem lehet örökké álarc mögé bújni, ha kérdeznek. Téged nem kérdeznek. Te ott senkit sem érdekelsz, mert alig vannak ismerőseid. Legalábbis kevesebb, mint itthon Mo-on. Ha nem léptél volna le 19 évesen, neked se lenne olyan könnyű hosszútávon, folyamatosan a családod, barátaid körül. Természetes, hogy az ember egy idő után már nem akar titkolózni mások előtt, nem akar bujkálni mások elől. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy világgá akarja kürtölni. Csak egy normális, élhető életre vágyik, ahol nem kell folyamatosan mellébeszélnie, terelnie, vetítenie. Ez nem világgá kürtölés.

"Nyilván ha valaki konkrétan megkérdezné, akkor elmondanám, de ilyen eset nem valószínű,..."

Hát másoknál meg nagyon is valószínű, sőt, nagyon is gyakran előfordul. Főleg, akiket szerető környezet vesz körül. Szerető családtagok, jó barátok, nyitott, kellemes, jó munkahelyi környezet.

"Egy eset volt,amikor ... az egyik csaj megkérdezte, hogy csak lakótársak vagyunk, vagy egy pár, akkor megmondtam hogy egy pár."

Na látod, te is coming outoltál. Pedig azt írtad, hogy "eszedbe se jutott coming outolni" és "sose értetted minek kell coming outolni". Csak egyszer kérdezték meg tőled, egyetlen egyszer, akkor is elmondtad. Akkor most te is világgá kürtölted? És mit csináljon az, akitől nem csak egy ember kérdezi meg???

Egynek elmondhatja de kettőnek vagy háromnak már nem? A többinek már hazudjon? Ha senkit sem érdekelsz, akkor nagyon könnyű azt mondani, hogy sose értettem minek kell coming outolni. De akik folyamatosan kapják a kérdéseket az mit csináljon? Ha nem mondja el, akkor hazudik, vagy elhallgat. Az nem jó, nem helyes. Ha meg elmondja, akkor "világgá kürtöli", az se jó. Akkor mit csináljon?

Sose gondoltam volna, hogy ezt pont egy melegnek kell egyszer elmagyarázni. Azt hittem, ennél azért jobban ismeri minden meleg más melegek helyzetét. Ha valaki kivonul a családi légkörből és 19 évesen lelép, majd azóta se néz a család és a barátai felé, annak persze, hogy nem nehéz coming out nélkül élnie. De szerencsére a meleg fiúk, srácok és férfiak többsége azért családban, barátok, munkatársok, haverok közt él. Örökké pedig nem lehet titkolózni. Te sem tudtál/akartál, pedig tőled csak egyetlen ember kérdezte. Mástól meg százan kérdezik.

(Mire megírtam, az előttem szóló válaszoló is érintette már a témát egy mondatban, röviden. Egyetértek vele. "Olyanok nem szokták elmondani, mint az első válaszoló, akinek nem jó a kapcsolata a szüleivel.")

#9

A saját családod a "boldog boldogtalan" kategória?

Szerintem te jól érzed így magad, mert távolról nem vagy szem előtt, így nem kell elmondanod, mert nehéz lenne.

Ez valahol menekülés, persze könnyebb azt mondani, hogy csak a jobb megélhetés miatt mentél ki.