Kisfarkú aktív/inkább aktív pasik, könnyen elfogadtátok magatokat?

Tudom, hülyén hangzik a kérdés... Ideális esetben ennek nem kellene problémának lennie, pláne 2 értelmes ember közt, de biztos nem csak én vagyok úgy, hogy károsan hat az önértékelésemre a helyzet. És kis farok alatt nem arra gondolok, mikor valaki azon sír, hogy 14-15 centis farka van, hanem 10 centi, plusz/mínusz pár centi. Eddig még soha nem ért kellemetlenség emiatt, de az is tény, hogy eddig még nem volt olyan párom, aki full passzív lett volna. Most épp egy nagyon ígéretes ismerkedésben vagyunk egy nálam idősebb, passzív pasival, az első randikat éljük, a kémia abszolút megvan, és lassan, de biztosan közeledünk az ágy felé. Eléggé szorongok, hogy ha meglátja ezt a 11-12 centit, elmegy tőlem a kedve. Ennél azért értelmesebbnek gondolom, de sose lehet tudni... Nektek volt már kellemetlenségetek a kis méretetek miatt? Eddig "csak" párkapcsolataim voltak, kalandozni nem szoktam. Kalandnál mondjuk biztos jobban számít a méret. Kösz a válaszokat, nyugodtan osszatok ki.