A melegek mi alapjan döntik el ,hogy tényleg melegek?

Hetero nőként írom, hogy ez nem döntés kérdése, te féleszű.

Te a nőkhöz vonzódsz (valahogy úgy gondolom férfi vagy...). Te ezt eldöntötted? Mikor? Ovis korodban? Vagy már tini voltál?

Ilyen hülyeséget...

Ezt nem eldöntjük, hanem idővel rájövünk. Amikor minden osztálytárs arrol beszél hogy hú mekkora dudái vannak a Bettinek és hogy mennyire beindítja őket, mi azon gondolkodunk hogy most mi az a nagy extra ebbe, és hogy minket miért nem indít be. De bezzeg a Marci hasa az wow. Aztán jön a felismerés, hogy ja! Valszeg mi mások vagyunk. Legalábbis néhényunknál, másoknál meg az egész gondolat a süllyesztőbe, és bebeszéljük hogy dehogy, mi nem lehetünk melegek. Majd évekkel később amikor több kapcsolat is befuccsolt akkor ujra jön a régi eltemetett gondolat, hogy valszeg mégis csak mésok vagyunk.

Vagy valami hasonló.

Ez nem döntés kérdése, max abban lehet dönteni hogy elnyomja magában az ember vagy elfogadja. De maga a tény hogy valaki meleg az nem elhatározás kérdése.

Általános iskolás koromban (hatodik-hetedik körül) a fiú osztálytársaim tesi órán mentek kukucskálni a lány öltöző kulcslyukán és amikor láttak valami érdekeset, annyira élvezték, hogy elmondani nem lehet, nagyon izgatottak voltak, fel voltak pörögve ezerrel, egymásnak adták a kulcslyukat és nagyon jól szórakoztak, tülekedtek, hogy ki következzen. Imádták! Amikor én kerültem sorra, ugyanazt láttam amit ők, és rohadtul nem értettem, hogy mi a fészkes fene ezen olyan nagy szám, hogy az összes srác majd' megveszik érte. Rendesen ezen agyaltam napokig, hogy akkor nekem ez most miért nem tetszett annyira, mint a többieknek. Fogalmam sem volt. A többi fiú napokig erről beszélt izgatottan és alig várták a következő tesi órát (pontosabban előtte az átöltözést, hogy megint mehessenek kukkolni), én meg ott álltam értetlenkedve, hogy de hát mi ezen olyan hihetetlen jó? Mi történt ezekkel a fiúkkal? Mi bajuk van? Mitől vannak ennyire megbolondulva? Hisz ez ilyen tök "semmi", semmi izgalmas nincs benne.

Aztán jött az iskolába egy új fiú. Megláttam és elolvadt az összes sejtem. Úristen, de gyönyörű ez a fiú! Úristen, de szeretnék közelebb kerülni hozzá (nem egy osztályba jártunk), de jó lenne legalább az órák végén a szünetekben látni, de jó lenne beszélgetni vele, de jó lenne megérinteni!

Nem tudtam mi ez az érzés, őszintén szólva azt se tudtam, hogy jó vagy rossz, csak furcsa volt, hogy a többi fiú észre se vette az új gyereket az iskolában, csak én. Hogyhogy a többiek nem látják, hogy milyen gyönyörű? Hogyhogy csak én látom? És akkor kezdett leesni, hogy amit én érzek az új fiú iránt, lehet hogy a többi srác az osztályban valami ugyanilyet vagy ilyesmit érezhet tesi órák előtt a kulcslyuknál. :) De hát akkor most ez hogy van, hogy ők mind a tízen valahányan tesiórán a lányok hegyesedő pólóját nézik, én meg egyedül az új fiút? Mi van itt elcseszve vagy mi nem működik rendesen, hogy nekem nem az tetszik, ami a többieknek? Miért vagyok én másmilyen, mint az összes többi fiú rajtam kívül? Nagyon sokáig nem voltak válaszaim.

Aztán észrevettem, hogy ha nyári fürdőruhás katalógusokat néztem, akkor valamiért sohasem a bikinis, fürdőruhás, hosszúhajú szép nőknél álltam meg, hanem a szép, természetesen sportos, izmos férfiaknál. Csak néztem sokáig és csodáltam őket, hogy mennyire szépek. Ilyen képekből és mozzanatokból állt össze a végén a képlet, hogy hahó, itt valami van. Itt valami fordítva van bekötve bennem, mint a többiekben. Én akartam, nagyon is akartam, hogy a lányok tetsszenek, de az érzéseimet nem tudtam szándékosan, direkt irányítani. Nem tudtam magam rákényszeríteni, hogy olyasmi tetsszen, ami a többieknek, ami rajtam kívül mindenki másnak is tetszik. Egyszerűen nem sikerült, akármennyire is akartam. Ez nem választás és nem döntés kérdése. Egyszerűen érzed, hagy valami tetszik, más meg nem. Még akkor sem, ha tudatosan irányítani vagy erőltetni akarod a szándékaidat meg az "ízlésedet".