Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért változott meg a szexuális orientációm?
24 éves fiú vagyok, nagyjából 13-14 évesen vettem észre, hogy a fiúk is tudnak szexuális vonzalmat kiváltani belőlem. Néhány évvel később szerelmes lettem egy lányba, de az viszonzatlan volt. Ami érdekes, hogy még a szerelem alatt is inkább a férfiak keltették fel a figyelmemet, lényegében a szexet annyira nem is kívántam azzal a lánnyal.
A covid alatt úgy éreztem, hogy szerelmes lettem egy fiúba, aki egyébként hetero volt, de barátság címszó alatt sok időt töltöttünk együtt. Életem egyik legfelszabadultabb időszaka volt. Aztán eltávolodtunk, elkopott valahogy a viszonyunk, és már nem is tartjuk a kapcsolatot. Aztán nyáron úgy éreztem, hogy megint beleszerettem egy fiúba, de annyira elfogadhatatlannak tartottam, hogy elkezdtem elfojtani ezt magamban, és erőltettem, hogy én biztosan hetero vagyok, csak hasonlítani akarok azokra a fiúkra, akik bejönnek. A barátaim előtt is próbáltam mindig megjátszani magam. Ha például az utcán jött egy lány, a haverok rögtön elkezdtek beszélni róla, hogy mennyire megdugnák. Én meg nem értettem, hogy mi is volt olyan vonzó abban a lányban, de én is igenlést mutattam kifelé. Aztán szépen lassan elmúlt az a fellángolás a második fiú iránt. Tényleg, érzelmileg, szexuálisan, mindenhogyan vonzott. El tudtam volna képzelni közösen még a jövőnket is. De most, hogy elmúltak az érzéseim, csak egy hús-vér embert látok benne, különösebben nem vált ki semmit. Régen mindig kerestem a társaságát, csak vele akartam lenni.
Ami érdekes, hogy azóta megkérdőjeleztem, hogy vonzódom-e a férfiakhoz. Sokszor már inkább visszataszítónak tűnik, és a lányok meg vonzónak. Aztán megváltozik egyik pillanatról a másikra. Úgy érzem, hogy teljesen felemészt már ez, kicsit depresszív a hangulatom is emiatt. Nem tudom, hogy ki vagyok és mi vagyok. Nem tudom, hogy mi volt valódi és mi nem.
Elfojtom a homoszexualitásomat? Vagy nem is vagyok meleg? Kívülről miként látjátok? Köszönöm előre is, ha időt szántok a kérdésemre.
válasza:Én pl. már "elengedtem" ezt a meleg kategóriát, ahogy egyre több meleget megismerek, látom, hogy ez nem én vagyok.
Nálam más a helyzet.
válasza:Kérdező, nagyjából hasonlóan éltem meg én is, mint jelenleg te, és tényleg nem fontos a skatulya, habár az egyszerűség kedvéért azt jelzem ilyen témákban magamról, hogy biszex férfi vagyok, mert lényegileg igaz, ez az orientáció áll hozzám legközelebb, valamilyen formában. Na de szőrszálhasogatni, hogy a skálán vajon hol vagyok: felesleges.
Javaslom, te se ezen rugózz, hanem élvezd az életed, és jó úton jársz az önelfogadásban, ha továbbra is szembenézel vágyaiddal. Természetesen legyél kompromisszumkész másokkal, keresd a lehetséges partnereiddel a közös pontot, és aki vonz, közledj hozzá, szexeljetek. Ha lánnyal, akkor lánnyal. Ha fiúval, akkor fiúval.
Én is anno huszonévesen még bizonytalankodtam, hogyan is állok a fiúkkal. Az egyértelmű volt számomra például, hogy a lányok nagyon vonzanak, ezért is volt lassú, fokozatos a folyamatom megértenem, hogy a lányokhoz való erős vonzódásom még azt se zárja ki eleve és elméletileg, hogy a fiúk közül is sokakra nagyon tudok gerjedni.
Bár arra jöttem rá, hogy nálam is attól függ... Pl én romantikusan fiúhoz csak akkor tudnék kötődni, ha lányos fiúról van szó, és külsőre csak az ilyen fiúk közül akadnak, akik nekem bejönnek. Azonban bárki is a férfipartnerem, érzelmi összhang nélkül nem élvezem, csakhogy párkapcsolat és konkrét romantika engem nem érdekel pasival, az inkább nővel, habár nőm elég régen volt utoljára. Ugyanakkor totál nem érdekel a férfipartner külseje, általában véve. Más kérdés, hogy ha lányos és huszonéves fiú, akkor a külseje is izgató, többnyire. Csakhogy számomra nem lényeges a teste a férfiaknak. Érzelmileg váltson ki valamit belőlem, és akkor odaadó vagyok a férfival, függetlenül attól, hogyan néz ki.
Ha van érzelem, akkor kezd érdekelni a partner pénisze, de addig nem igazán. Csakhogy nálam nem romantikus érzelmek működnek pasival, hanem valami más: talán szimpátiának nevezném az érzést, ami valaki felé megvan, mások felé meg nincs meg.
válasza:Érdekes, hogy a 19. században kitalálta valaki (Kertbeny nevű magyar ember) ezeket a szexuális kategóriákat, és azóta valahogy mindenki használja.
De ő is egy ember volt, aki valamit kitalált, tehát ez nem szentírás, nem tudományos, nem kell elfogadni mindenkinek feltétel nélkül.
Akinek erre szüksége van, használja, de tudja mindenki, hogy van olyan választása is, hogy nem kell neki kategória, hanem éli az életét, és szeret, akit szeret, felizgatja, aki felizgatja, szexel, akivel szexel.
Így szabadabbnak érzi magát, és nem akar megfelelni senkinek, még magának sem, csak azért, mert belegyömöszölte magát egy skatulyába, és elzárta magát más irányok elől.
válasza:ma 01:44
Szerintem nálad is ez a helyzet, hogy nem célszerű skatulyáznod magad, mert csak a zavart okozza.
válasza:A tini fiúcskáknak még ma is a leggyakoribb szavajárásuk a "f...om" meg a "b...om" után (bár ezeket inkább már átvette a női társadalom, az emancipáció jegyében) a "b..i vagy?". Nem kopott ki ez a hülyeség már évtizedek óta, a mai kisgyerekek ugyanúgy átveszik, nem érzik cikinek.
Én már olyat is hallottam 17 éves fiútól, hogy nem forgatja el a telefonját vízszintesre, még akkor se, ha úgy jobban látszik valami, mert az "b...is"
válasza:#15 Sickratman erről rap-pelt annak idején: "B*zi-e vagy?":
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!