Kedves melegek! Ha dönthetnétek, akarnátok-e heterók lenni? És ha választhattatok volna, heterónak születetek volna, vagy ugyanígy alakult volna az életetek?

Egyértelműen azt választottam volna, hogy hetero legyek.

Rengeteg nehézséggel jár a melegség, főleg ha nem egy elfogadó környezetben nevelkedtél fel...

Évekig titkolnod kellett, hallgathattad ahogy szidták a magadfajtákat és meg kellett játszanod magad, hogy hetero vagy.

Másrészt az is megnehezíheti a dolgodat, ha nem vagy ez a modell alkat. Tapasztalatom alapján a melegeknél nagyon fontos a külső, eléggé toxic tud lenni néha a gay culture... Legyél helyes, magas, vékony! Ha egyik sincs meg ki vagy esve a játszmából. :/

Lányoknál sokkal jobban számít a személyiség, ezért szerintem barátnőt könnyebb lenne találni.

Dehát mindegy, ezt dobta a gép.

Heteronak nyilván könnyebb, de én szeretem hogy “ilyen” vagyok.

Mindenki úgy fogad el a környezetemben ahogy vagyok és ráadásul a családban is van lmbtq tag, szóval ennek köszönhetően, valamennyivel könnyebb nekem.

Én ugyanezt választottam volna.

Bármennyire is nehéz melegként, viszont így az ember független a társadalomtól.

Nem kapod meg azt a kérdést, hogy mikor lesz már gyerek? És addig hangoztatják ezt amíg az ember kötelezően be nem vállalja, aztán a gyerekhez meg nincs is türelme, de bevállalta, csak hogy ne lógjon ki a sorból.

Heteróként is beleszólna a környezet az ember életébe, minden téen függnék a társadalomtól is, ahogy sok hetero.

Viszont így az ember megtanulta azt, hogy legyen önmaga.

Az ember csakis magára számíthat, mert akkor megtalálnak, ha bele kell szólni az életedbe, de ha segítségre, vagy lelki támaszra lenne szükséged, akkor mindenki nagy ívből kerül. Ez a társadalom.

Meg ismerkedni heteróknak sem könnyebb, sőt. SZerintem van olyan nehéz mint nekünk.

Hány olyan kapcsolat van, ahol csak a gyerek miatt, a hitel miatt marad együtt egy pár? Rengeteg.

Régen heteró akartam lenni a társadalmi kényszer miatt, stb. Viszont most már nem. Sok mindent tanultam így melegként, hogy hogyan tudok ténylegesen boldog lenni úgy, hogy nem függök mások véleményétől. Azért a pofonokból is tanul az ember és be lehet azt építeni pozitívan is a fejbe. Én tökre boldog vagyok. Jelenleg nincs párom, de elvagyok nagyon egyedül is. Igazából én úgy érzem, hogy mindenkinek el kéne jutnia arra a szintre, hogy egyedül is boldognak érezze magát. Két ilyen ember tudja a legszebb párkapcsolatot kialakítani. Legyen az hetero, vagy homo.

"Hány olyan kapcsolat van, ahol csak a gyerek miatt, a hitel miatt marad együtt egy pár? Rengeteg."

Erre csak annyit mondanék, hogy ez a legnagyobb gáz. Kodependens kapcsolatok. A gyerek lelkét is tönkre teszik teljesen. Csak sajnos sokan nincsenek ezzel tisztában, mert nem gondolkodnak és nincs tudásuk. Mások okolása helyett mindenkinek saját magát kéne hibáztatnia az életéért és máris nem lenne ennyi lelki nyomoronc.

Mivel még elég fiatal vagyok és még senki sem tudja rólam, hogy meleg vagyok, így én (ha választhatnék) inkább lennék heteró.

Így is sok problémát okozott már nekem ez és tudom, hogy még sokat fog, úgyhogy, ha megtehetném, azokat inkább kihagynám.