Minden meleg ilyen idegbeteg?

Egyetértek a #2-essel. A stílusa kissé faragatlan, de nem értem, hogy miért nem tudtál volna még pár napot várni.

Nem szerencsés szinte számonkérni egy ismeretlent, hogy miért nem ér rá, ha azt mondta, hogy nem, de máskor meg jó lenne neki.

Még barátként sem viselném el a faggatást,elszámoltatást, pláne nem egy képletesen idegentől.

Az első miért után elköszönnék,pedig nem vagyok idegbeteg.Tiszteletben tartottam mindig más idejét,ha azt mondja nem,akkor az nem. De ezt viszont is elvártam és el is várom.

Nem tartozik beszámolni neked az idejével.

Az elszámoltatást még a páromtól sem tűröm, egy idegentől meg pláne.

Igaza volt. Én is ezt írtam volna. Nem ezekkel a szavakkal, de ugyanezzel az ingerültséggel.

Ismeretlenként lényegében elszámoltatod az idejével...???

Nyilván nem egy sima napja az, valami miatt nagyon is ideges... csak mivel nem vagytok ezer éves legjobb barátok, nem te vagy, akivel ezt meg tudná beszélni, hiába kutakodol a szombatjában.

Hanem elkanyarodva kicsit a konkrét témától: Én borzasztónak látom innen kívülről, ezt a görcsös társkeresési kényszert, amiben fiatalok szenvedtek. Mint valami megugrandó vizsga, nehogy "vénlány" maradjon X éves korára, mert akkor le lesz írva, vagy mi. Én úgy gondolom, ha az ember meglátta azt, AKI tényleg kell neki, akkor hajt rá... de hogy tulajdonképpen háta közepére se senki, csak kényszerből le kell tudni ezt a rohadt párszerzés dolgot: hát ez valami eszméletlen megközelítés. Féltek egyedül a szobában ha nem liheg még ott valaki? Kell, hogy mindenáron el lehessen mondani, hogy van?

Láthatóan egyikőtök sem akar semmit a másiktól. Te sem, mert akkor a tűzön át is mennél érte évekig, nem az, hogy nem bírsz ki még két napot.