Más is tapasztalja, hogy nehéz aktív férfiakkal ismerkedni?

Passzívakról is el lehet mondani ugyanezt.Ápolatlan, tahó stílusú,válogatós,lehúzós a legtöbb.Hiszti,nyávogás a hab a tortán.

Ha pedig kedves voltam passzívhoz,nyegleséggel viszonozta vagy pofátlan lett.

Aktívként én ezt tapasztalom,de emberi minőségből én sem adok le.

Ne hozzuk már be a "nemek ellentétét" a melegek világába, istenem xD

Találkoztam tahóvári paraszt aktívval, és talpig úriemberrel is. Ahogy ha véletlenszerűen kibökök egy aktív pasit, valószínűleg ugyanez igaz rá.

Én 29 aktív vagyok, és én pont, hogy azt tapasztalom, hogy a passzívokkal jóval nehezebb ismerkedni, mert mindegyik (tiszt.kiv.) a kigyúrt, fehérlovas, lószerszámos álomherceget várja, miközben nagyon sok köztük a tök átlagos, sokszor csúnyább egyed is.

Kérnek képet mindenről, aztán ha nem vagy fullos vagy épp kiverte a képekre, akkor eltűnik.

Nem nagyon tapasztaltam. Helyesebben... Alapvetően kétféle célra használom a párkereső oldalakat: egyszerű beszélgetésre, illetve (szigorúan hosszútávú) párkeresésre. Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon korán, már az első néhány üzenetváltásból kiderül, hogy mennyire sportszerű a másik. És nyilván találkoztam sok sportszerűtlen emberrel is ezeken az oldalakon, de én nem állok be az aktív srácokról való általánosítás sorába, igenis nagyon sok jóravaló, korrekt ember van köztük. És igen, tény, hogy vannak köztük, akik kicsit faragatlan modorúak, de ez közel sem ekvivalens azzal, hogy bunkó vagy rossz ember lenne. Ez csak arra bizonyíték, hogy nem kezel hímestojásként - és miért is tenné, ki kérte? Én biztos nem.

Én sem vagyok kedves ember. Adott helyzetben adekvát módon választom meg a magatartásom, és ha a helyzet a határozott, erélyes fellépést kívánja meg, akkor úgy fogok fellépni. Tudom, hogy illúzióromboló lehet, hogy pláne fullpasszívként nem vagyok csendben tűrő nyunyóka, de engem anyám arra nevelt, hogy más nem tud kiállni értem, mint én magam. És harsány vagyok, sokat kiabálok, káromkodom, de még milyen cifrán. Mindazonáltal, mint fentebb említettem, a magatartásomat képes vagyok adekvát módon a helyzethez igazítani, ezért tudok nagyon simulékony modorban, kellemesen humoros módon is beszélni, ahogy kimért, megfontolt módon is. Amit a helyzet megkíván.

Mármost, ismét rám jött az őszinteségi roham: aki hagyja, hogy egy aktív, vagy akárki más a földbe tiporja... Hát az ne csodálkozzon, hogy meg is teszik. És itt nem áldozatot akarok hibáztatni, nyilván. De egy -nem bűncselekmény szintű- konfliktusban az, hogy valaki hagyja magát, az komoly hiba. Most a témánál maradva, erősen kétlem, hogy az aktívak zöme bárkit is bántani akarna. De emberek vagyunk, időnként akaratlanul is megtörténik, és mindkét oldalon. Én is gázoltam bele teljesen akaratlanul más lelkébe annyira, ami már teljesen elfogadhatatlan volt. De itt mindkét fél érdeke az, hogy ezt megbeszéljék. Néma gyereknek anyja se érti a szavát.

Végül szót kell ejtenem a kulturális eltérésekről is. Amit valaki tiszteletlenségként él meg, az könnyen lehet, hogy a másik fél szociokulturális hátterében értelmezve egyáltalán nem az és semmi ilyen szándék nincs benne. Nyilván gyakrabban kerül sor erre akkor, mikor más nemzetiségű a két partner, de két magyar közt is előfordulhat ilyen nagyon könnyen. Ezért még egyszer: kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció.

Röviden, tömören: igen, vannak bunkók bőven, de ebből még nem lehet általánosítani mindenkire.

22/p