Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerinted egyedül fogod leélni az életed? A kérdésem csak a melegekhez szól, biszexek kérem ne szavazzanak.
Egyre inkább kezdem azt érezni 30 évesen, hogy egyedül fogom leélni az életemet, mint a melegek többsége. Miért van az, hogy a melegek képtelenek hosszútávú kapcsolatra? Ne gyertek itt a ne általánosíts szöveggel, nem Nyugaton vagyunk. Az LMBTQ filmekben, sorozatokban mindig minden happy, de ez csak Nyugaton van, bár ott is sokkal árnyaltabb a dolog. Érdekes módon tele van az összes társkereső 50 feletti szingli meleggel, vagyis egyik sem találta meg a párját. Ugyanez vár a fiatalabb generációra is... Konkrétan 1 kezemen megtudnám számolni hány olyan meleg ismerősöm van, akik már legalább 10 éve együtt vannak.
Biszexek terén más a helyzet, a biszexek nagy része úgy is nő mellett köt ki a fenti okok miatt.
Kezdem teljesen elveszíteni a reményt. Más is van ezzel így?
Már így, sajnos :( Három kapcsolat és több ismerkedés után. Nem látom a komoly szándékot senkiben, kortól független - sajnos.
Lehet bennem van a hiba, mert magamból indulok ki.
54F
Általában a gyakorin olvasott válaszok, tapasztalatok miatt gondolom úgy, hogy valószínűleg egyedül fogok élni. No meg az önbizalom hiányom meg a negatív önképem miatt.
Minden esetre így tervezem a jövőm, aztán ha mégis valaki belépne, akkor nyitott vagyok a változásra, bár nem adok sok esélyt.
24/f
Ilyen fiatalon nem szabad/na/ így gondolkodni !
Belép majd valaki, akkor,ha nem is számítasz rá!
#3
#5
Több szempontból is nehezített pályán vagyok, kisvárosban élek és viszonyalg introvertált és félénk vagyok :))
Persze ezért is írtam, hogy nem zárkózom el.
4-es voltam
Én egy hetero nő vagyok, pár hét múlva 40 éves leszek. Életemben egyetlen pasi állt velem szóba, annak is már lassan 20 éve.
Szintén úgy képzelem, hogy sosem lesz már senkim.
27 évesen még nem volt érdemleges kapcsolatom, 4 éve nem is randiztam már és 1-2 évig nem is fogok még lehet,majd ha lesz időm és a lehetőségeim olyanok. Hála az égnek én eljutottam oda hogy én ezen nem görcsölök, - kicsit filozofikusan nem természetszerű hogy mindenkinek "jár" valaki...sajnos vagy nem sajnos, és ezt elfogadtam. Továbbá van időm fejben érni, bár ez nem vált ki tapasztaltszerzést, az is igaz.
Kicsit zavaró látni, hogy akinek több éves kapcsolata van/volt, egyszer csak úgy alakul hogy véget ér. Nem lehet erre felkészülni sem. Ha optimistábbat mondanék, akkor lesz hosszútávú kapcsolatom, de nagy valószínűséggel véget ér, mielőtt lenne esélyünk együtt megöregedni. Ezek után fogalmam sincs hogy 60 évesen majd 20 éves srácokat kergetek majd én is vagy meg tudok öregedni és még akkor is saját korosztályban nézelődni, miközben az ember egyre kevésbé alkalmazkodó a másikhoz ahogy öregszik, észrevételem szerint.
Talán csak annyit tehetünk hogy utólag elmondhassuk, mi mindent megtettünk hogy boldog pillanatokként éljük meg az perceket, ami csak rajtunk múlik, nem attól, hogy mit "kellet volna" kapnunk az élettől. Ami ebben fontos, hogy ez nem a tagadása annak hogy nem vágynék végsősoron egy társra. Vágyok, de nem szenvedek emiatt mert nem vagyok célban, hanem próbálom élvezni az utazást.
Steven95, ez szerintem a legjobb hozzáállás. Nem is kell ezen görcsölni, csak elfogadni azt, hogy így alakult, de ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz. Ha nem lesz, akkor is lehet egy csomó minden más az életben, aminek örülhetsz.
(a 2-es vagyok)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!