Szerinted egyedül fogod leélni az életed? A kérdésem csak a melegekhez szól, biszexek kérem ne szavazzanak.

Már így, sajnos :( Három kapcsolat és több ismerkedés után. Nem látom a komoly szándékot senkiben, kortól független - sajnos.

Lehet bennem van a hiba, mert magamból indulok ki.

54F

Általában a gyakorin olvasott válaszok, tapasztalatok miatt gondolom úgy, hogy valószínűleg egyedül fogok élni. No meg az önbizalom hiányom meg a negatív önképem miatt.

Minden esetre így tervezem a jövőm, aztán ha mégis valaki belépne, akkor nyitott vagyok a változásra, bár nem adok sok esélyt.

24/f

Ilyen fiatalon nem szabad/na/ így gondolkodni !

Belép majd valaki, akkor,ha nem is számítasz rá!

#3

#5

Több szempontból is nehezített pályán vagyok, kisvárosban élek és viszonyalg introvertált és félénk vagyok :))

Persze ezért is írtam, hogy nem zárkózom el.

4-es voltam

Én egy hetero nő vagyok, pár hét múlva 40 éves leszek. Életemben egyetlen pasi állt velem szóba, annak is már lassan 20 éve.

Szintén úgy képzelem, hogy sosem lesz már senkim.

27 évesen még nem volt érdemleges kapcsolatom, 4 éve nem is randiztam már és 1-2 évig nem is fogok még lehet,majd ha lesz időm és a lehetőségeim olyanok. Hála az égnek én eljutottam oda hogy én ezen nem görcsölök, - kicsit filozofikusan nem természetszerű hogy mindenkinek "jár" valaki...sajnos vagy nem sajnos, és ezt elfogadtam. Továbbá van időm fejben érni, bár ez nem vált ki tapasztaltszerzést, az is igaz.

Kicsit zavaró látni, hogy akinek több éves kapcsolata van/volt, egyszer csak úgy alakul hogy véget ér. Nem lehet erre felkészülni sem. Ha optimistábbat mondanék, akkor lesz hosszútávú kapcsolatom, de nagy valószínűséggel véget ér, mielőtt lenne esélyünk együtt megöregedni. Ezek után fogalmam sincs hogy 60 évesen majd 20 éves srácokat kergetek majd én is vagy meg tudok öregedni és még akkor is saját korosztályban nézelődni, miközben az ember egyre kevésbé alkalmazkodó a másikhoz ahogy öregszik, észrevételem szerint.

Talán csak annyit tehetünk hogy utólag elmondhassuk, mi mindent megtettünk hogy boldog pillanatokként éljük meg az perceket, ami csak rajtunk múlik, nem attól, hogy mit "kellet volna" kapnunk az élettől. Ami ebben fontos, hogy ez nem a tagadása annak hogy nem vágynék végsősoron egy társra. Vágyok, de nem szenvedek emiatt mert nem vagyok célban, hanem próbálom élvezni az utazást.

Steven95, ez szerintem a legjobb hozzáállás. Nem is kell ezen görcsölni, csak elfogadni azt, hogy így alakult, de ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz. Ha nem lesz, akkor is lehet egy csomó minden más az életben, aminek örülhetsz.

(a 2-es vagyok)