Van olyan férfi, akit nem tudsz elfelejteni?

Igen,az utolsó párom.Láthatnám,beszélhetnék is vele,mert nem haraggal váltunk el.De nem találkozom vele többet,mert emberileg csalódtam benne óriásit.Teljesen ellentéte annak,mint akit annak idején megismertem és megszerettem.

Sajnos viszont annyira beleégett a szívembe,hogy minden ismerkedési próbálkozást évek óta lehetetlenné tesz.Senki másra nem tudok úgy nézni,mint rá.

Valószínű,örökre magányos maradok - így alakult.

Van, az egyik munkatársam

Csak nem tudom miert érdekel ennyire amikor ugyse lehet koztunk semmi

#3

Megbocsátás...

Amíg nem bocsátasz meg neki (a lelkedben), sohasem fogsz tudni túllépni rajta. Csak akkor lesz újra szabad a lelked, ha el tudod engedni a fájdalmaidat és már "nem ragaszkodsz hozzájuk". A múltban elszenvedett történéseket fel kell dolgozni, meg kell érteni, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Meg kell vizsgálnod ezeket az eseményeket több más szemszögből is, nem csak a sajátodból. Meg kell értened az ő helyzetét is, és ha rossz döntést hozott, meg kell értened annak az okát, miértjét is. Csak így fogod tudni örökre elengedni őt. Most még nagyon ragaszkodsz hozzá, az emlékéhez. Évek óta ezt látni a válaszaidban. Nagyon beleragadtál az emlékébe. Csak a megbocsátás fogja megtisztítani a lelked. Ameddig ezt nem teszed meg, addig ebben a fájdalmas és nehéz lelkiállapotban maradsz.

A kérdésre válaszolva: Sokat gondolkodtam a kérdésen, de azt hiszem nincsen. Vannak nagyon-nagyon szép és kedves emlékeim, amelyek mélyen belém égtek, az életem meghatározó eseményei voltak és örökre velem maradnak, senki sem fogja már elvenni tőlem őket. Sok esetben jó mederben terelték az életem alakulását ezek a személyek és események, és általuk lettem az, aki ma vagyok. Ha az a kérdés, hogy el tudom-e felejteni ezeket a srácokat, akkor a válaszom az, hogy nem. Nem tudom elfelejteni őket és hálás vagyok a szép emlékekért és hálás vagyok nekik mindenért, amit tőlük kaptam (érzelmileg, testileg-lelkileg). De ha az a kérdés, hogy van-e köztük olyan, akit nem tudok kiverni a fejemből és bármit megadnék azért, hogy újra láthassam vagy beszélhessek vele, akkor a válaszom az, hogy nincs bennem vágyakozás vagy jó értelemben vett "sóvárgás" mások iránt. Olyanok iránt sem, akikkel anno valamikor nagyon jó volt. Az a múltam, az életemnek egy másik, korábbi szakasza, egy szép szakasza, de a jelenlegi is nagyon szép és jól érzem magam benne, nem hiányzik a múlt. Lezártam a múltat. Nem hiányzik már "úgy" senki sem, hogy arra vágynék, bárcsak újra vele lehetnék, bárcsak újra egy pár lehetnénk.

*Na jó, a fiatal Jensen Acklesnek vagy a fiatal Jesse Metcalfenak azért nem mondanék nemet. ;)p

(Csak vicceltem. :) De azért mocskos jó pasik voltak fiatalon.)

#6

Igen. Nekem is van egy máig elvarratlan érzelmi szálam. Tképpen még mindig szerelmes vagyok bele és máig hiányzik, hogy nem teljesült be a szerelmünk.

F70