Elmúlik valaha ez az érzés, a fájdalom, vagy örökre velem marad?

Kedved kérdező. Ez szörnyű, mentem már át ilyenen, egy párszor sajnos. Meg rosszabbon is, ha szeretnél róla beszélni, írhatsz privátban, és én szívesen beszélek veled. Szeretnék rajtad segíteni, ha tudok.

18/f

"személyesen sosem találkoztunk"!!!!

"még ha csak nagyrészt chateltünk!!!!, végre úgy éreztem megtaláltam a lelki társam, akivel szinte mindenben passzolunk, és ráadásul ő is vágyik rám, !!!!!mellette!!!!!! önmagam lehetek, úgy fogad el, ahogy vagyok. Egyre jobban megszerettem, !!!!!szerelmes lettem!!!!!"

Olyat írok amit nem akarsz hallani. Ezt nagyon nem így kell. Hibáztathatsz valakit, de Te követted az első hibát. :/ - nyugi , ezen sokunk átesik egyébként, aztán idővel okosabbak leszünk, jó esetben... Szerelem, vonzalom és társra vágyódás 3 különböző dolog, de biztosan nem az elsőt érezted, már elnézést hogy megpróbálom elvitatni ezt tőled. NEM lehet írásban VALÓS életben HELYTÁLLÓ érzelmeket növeszteni, egy egyszerű hangsúlyt félre lehet érteni, bele lehet képzelni dolgokat, és azt gondolod hogy a szerelem átmegy néhány karakteren keresztül? Én személyesen nem gondolom ezt.

Az emberi képzelőerő erős, rosszra gondolsz és megtudod sirattatni magad, jóra gondolsz és szerelembe esel egy gondolati entitásba, egy gondolati felvázolt helyzetbe. Ugye milyen jó ábrándozni boldog, jó dolgokról/szerelemről? Igen. Hatással van rád? egyértelműen IGEN. Valós? Nem mindig. Voltam depressziós(öndiagnózis) és megtanultam, hogy nem automatikusan igaz az amit érzek, nehezen, de megtanultam és ez segített kimászni a rosszból. Nagyon fura,az élet megtanít ha érzem hogy éhes vagyok akkor éhes vagyok és eszem/ennem kell, ha megbántok valakit az rossz és rosszul is érzem magam, hogy ezt nehezen láttam be és megbántottam valakit. Érzem hogy jó kedvem van, mert kialudtam magam és idegesítően kívánok szép napot annak akinek sajog a feje és rossz napja van. Tehát megtanulom, HAMISAN hogy az érzelmeim jogosak függetlenül attól tudom e mi a forrása. ÉS ha nem tudom akkor megteremtek egy képzeletbeli forrást, hisz ezt diktálja a logikám. Így mikor depis voltam a rossz érzések mögé logikát, okot gyártottam, mert ez rögződött be. Végül kiderült, hogy az agyad meg tud bolondulni és ok nélkül gyártya az érzelmeket és meg kell tanulnod elkülöníteni a valósat a hamistól. Tényleg így van? Ezt az igazságot csak magadnak ismerheted be. Az igazságot akkor tudod magadévá tenni, ha úgy érzed magad is erre a következtetésre jutottál és nem csak megmondták neked, hogy ez így van, "hidd el".

Visszatérve a szerelmes lettem dologra, éreztél valamit, amit ilyen helyzetben érezhet az ember, de nem szabad a valóságtól elrugaszkodott okot csiholni megmagyarázva az érzelmeket és táplálni tovább egy hamis dolgot, csak azért mert jól esik. Egyébként 2 randim volt egy sráccal. Úgy váltunk el, hogy ő bizonygatta hogy mindenképp akar újra talizni, majd kámforrá vált. Annyira vágytam a magyarázatra ,a miértekre, mert megkedveltem amennyire naivan meg lehet kedvelni és sokat beleképzelni 2 találkozásba. 2 év, ennyi kellett, hogy ne fájjon és elengedjem a dolgot ÉS hogy tanuljak belőle. :/

Ne haragudj, ha hosszúnak/feleslegesnek/kioktatónak érzed. Én így tudtam " segíteni" a saját gondolataimmal.

Kedves Kérdező!

Én is arra gondoltam, hogy ilyen részletes leírás után újra rád talál, más névvel! Nagyon fontos, hogy valamilyen úton-módon kiszűrd az ilyen alakokat!

Amúgy hogyan történt a felismerés?

Ha gondolod, írj... Én biztosan nem verlek át, mert korban - bizonyára - jóval megelőzlek!

Talán annyiban szerencsés a kérdező,hogy nem akkor jönnek elő dolgok,amikor már találkozott valakivel,megkedveli és akkor tud meg dolgokat.Ami olyan,mint egy pofánrúgás.

Vagy esetleg kapcsolata lett volna és akire az életét teszi, az tesz vele olyat,hogy már az emberekhez való hozzáállását is megingatja.

Sokan tűnnek el,levelezésnél,vagy találkozások után,mint hópehely a napon.De az eltűnés mindig egyrészt a gyávák szokása, másrészt pedig tapasztalatom szerint valami ordas nagy kamu miatt van....

Átéltem,tudom milyen érzés. Bő két éve nagyon megkedveltem valakit,aki ugyanilyen kámfort játszott, több találkozás után.Néha gondolok rá,sajnos, erről nem tehetek.