Aki intézetben nőtt fel, és fiúként szeretője kellett legyen egy nevelőjének, annak lett normális élete?

Második párom ilyen volt.

Rengeteg szeretetet adtam neki,gyengédséget.Egy ideig jó volt minden,de aztán elcsábították és szakítottunk.

De a szeretethiányt igyekeztem,főleg lelkileg pótolni.Mondjuk alapból ilyen vagyok,érzelmes és érzéki,ezért vagyok egy ideje megint magamban :(

Én intézetis srácot nem ismerek, viszont ismerek olyan srácot, akit a mostohatesója zaklatott évekig.

13 évesen lett anyukának új férje és a férj fia zaklatta. Konkrétan naponta le kellett szopja sőt volt olyan 1-1 haverját is. Folyton megalázta. 3 év volt köztük.

Aztán egyszer kitálalt otthon és még őt rakták ki. Mondjuk szerintem azért mert a lakás a mostoha apukájé volt. Durva nem? Ekkor a nagyija fogadta be. Ezt mikor elmesélte őszintén mondom el se akartam hinni, hogy ez megtörténhet. Mesélt a srác kegyetlenkedéseiről, mert hát mivel látta hogy megtehet vele kb bármit így meg is tett sok dolgot. Egyszer majdnem megfulladt mikor lenyomta a farkát és lent tartotta a srác. Mondtam neki, hogy veressük meg, de nem akarta.