A melegeknél létezik igazi szerelem vagy mindenki csak a szexre megy?

Személyes tapasztalat.

26 éves vagyok, uni-aktív srác, együtt éltem egy 2 évvel fiatalabb passzív sráccal pár hónapot, ugye, lakva ismeri meg az ember a másikat. Nekem kisebb szerszámom volt, neki nagyobb. Nem tudta feldolgozni, hogy csak análisan képes elélvezni, aktívként nem(higyjétek el, 2 órán át egy 21-es farokkal dugva lenni, ami szét van hokizva, nem finom minden esetben).

Köztünk ez szülte az ellentétet. A nagy farkával nálam semmit nem tudott elérni, mert nem érdekel a farok igazából, nem lehet megnyerni farokmérettel. Csak azért, mert jól néz ki egy akkora farokból az orgazmus, még nem jelenti azt, hogy egy olyan sráccal kell együtt élnem, aki önmagával van elfoglalva, megbízhatatlan, nem felelősségteljes, egyedül érezve magam a társaságában. Kiderült a lelki üressége és az előző párkapcsolatából hozott méreg, amin nem tette túl magát.

Így engem is kicsinált lelkileg, megfosztott a remény érzetétől csak azért, mert kitoltak vele és hogy legyen bármi öröme az életében, az az, hogy mindenkit megalázzon a megtévesztő viselkedésével. Én zavartam őt el, mert kezdett agresszivitásba torkollni kettőnk közt azon, hogy ki dugja a másikat és kinek mi a szerepe, bár részemről semmiféle szereposztás nem volt, a férfi legyen férfi, a nő legyen nő alapon működhetett volna kettőnk közt, de én férfit akartam(és igen, eléggé zavaró szituáció). Én az egyenőség felé törekedtem, ő pedig széthúzott azzal, hogy kacsintgatott másfelé, lerombolta a belé fektetett bizalmam és azt a pozitív képet, amit mutatott magáról.

Szóval hogy két férfi közt legyen harmónia, szeretet, tisztelet, elég ritka, pedig én is ehhez ragaszkodom, bár a szakításom óta egyre-egyre én is kikacsintgatok a külvilág felé és egyre inkább kezdek én is realitásokban hinni(hiszem, ha látom).

Nem igazán hiszek már a szerelemben azóta, egyszerűbb meginni 2 sört, valakire ráírni és oldani a feszültséget mindenféle probléma nélkül.

Az alkalmi szerintem maradjon alkalmi, ha pedig komolyan szerelmet keresel, azt nem így fogod megtalálni. Csak abban az esetben, ha hasonló érdeklődésű embereket vonzol a környezetedbe, akik hasonló gondolkodásúak, mint Te magad is vagy kedves Kérdező.

Tudom-tudom, nehéz, próbáld magadban feltenni a kérdést: ki vagyok én?

Mit szeretek csinálni?

Ne legyenek elvárásaid, hogy milyen kinézetű legyen a párod, vagy milyen legyen a viselkedése, mert mindig ez az, amibe belebuksz, hogy van egy elképzelt kép a fejünkben, hogy milyen az ideál, de, ha valaki nem illik abba bele, akkor máris csalódunk? :))

Nem. Teljesen más szemszögből kell nézni, kezeld az egészet laza találkozásként, ha ráveszed magad egy randira és hagyd történni az eseményeket!

A kezdetekben pedig ne kötődj érzelmileg senkihez, mert jó volt a szex. Nem, nem lehet az az egyetlen dolog, ami összeköt benneteket. Másnak is össze kell kötnie titeket, pl. az én srácom állatbarát volt, én pedig rühellem az állatokat. Utálom a piszkot, a srácom piszkos volt, igénytelen.

Nem értettünk még abban sem egyet, hogy mit együnk, de azon sem, hogy a kék az kék és nem zöld.

És ahogy telt-múlt az idő én is beláttam, hogy ez az egész kínlódás nekem is és neki is, így szétmentünk.

Mióta ez történt, már nem igen hiszek a szerelemben és már nincs bennem az, ha meglátok az utcán, a munkahelyen, bárhol egy srácot, hogy végigtapintom a szememmel, vagy ha alkalmizom szerelembe esnék, mert az elején közlöm, hogy mit akarok, hogy egyikünk se sérüljön.