A kérdésem azokhoz szólna, akiket fiatalon bántalmaztak: egyedül fel tudtátok dolgozni, vagy szakemberhez fordultatok?

Megértem és együttérzek mindenkivel akikben mély nyomot hagyott a fiatalkori szexuális bántalmazás. Van aki könnyebben túl lép rajta van akit folyamatosan elkisér az az élmény. Nehéz megszabadulni a nyomasztó dologoktól. A velem történtek lehet laza dologok voltak vagy én éltem meg máshogy. Sokkal könnyebben túl tettem magam mint ahogy az általában másoknál történni szokott.

11 éves voltam unokatestvérem 16. Nyári szünetben nyaralás egy szobában aludtunk egy nagy farncia ágyban. Jó érzésig simogatott utána megmutta magán hogy én hogy csináljam neki. Nekem ez a helyzet akkor sokkoló volt igaz nem menekültem nem is szoltam senkinek. Két nap mulva ujra meg kellett tennem.

A rosszabb eset két év mulva szintén vidéken történt. Egy felnőtt fogdosott nadrágon keresztül. És akarta hogy én is megfogjam neki. Ez ilyesztő volt.

Ezeket kitörölni nem lehet az emlékeimből. Az hogy később nehezen ment a lányokkal kialakitani bármit, nem tudtam feloldodni mindig egy görcs volt a gyomromban. Nem is ment. Fiúkra terelődött az érdeklődésem minden rossz emlék ellenére. 25 éves vagyok és 4 éve sikerült egy megértő sráccal hosszabb ideig együtt lenni.

Ő és egy másik barátom tudja hogy mik történtek velem. Soha senkinek nem beszéltem róla segítség sem volt. Az már jó hogy ide le tudtam írni, de nem tudok róla beszélni. Leirni könynebb volt több napi gondolkozás után. A feldolgozás még mindig tart ki tudja meddig.