Szerintetek érdemes olyannak coming out-olni,akinek nincs párja vagy vélhetően egyedül fogja leélni az életét?

30 éves vagyok, kb 10 évvel ezelőtt outoltam, bár úgy mondom, hogy inkább meleg vagyok többségében, bár van egy enyhe bi hajlam bennem, amit max nőkkel való csókolozásban merült ki eddig.

Nem volt még kapcsolatom, inkább alkalmiztam, alkalmik úgy 27 évesen adódtak, mikor végre mesterképzésre járhattam, kb 2 év egyetemi képzés kihagyása után, viszont előtte is, és most is már inkább komolyabb kapcsoltatra vágynék. Én nem tudtam volna hazudni önmagamnak, vagy másoknak. Úgy vagyok vele, 30 évesen, hogy ha jön a nagyszerelem, akkor örülök neki majd, ha meg nem, akkor megpróbálom úgy élni az életem, hogy egyedül is boldogan kelljek fel, és másoknak szerezzek örömet.

Szerintem fontos, hogy mindenkivel őszintén tudjak beszélni a családban erről, jó van akivel nem beszélek családtagjaim közül se erről, mert mondjuk abban a korban van, hogy nem biztos, hogy megértené, de anyámmal kifejezetten, vagy legidősebb bátyámmal is őszintén tudok beszélni erről.

"vélhetően egyedül fogja leélni az életét?"

Miért? Egy életed van akkor miért nem használod ki? Az egy dolog hogy alacsony a önbizalmad, viszon ha dolgozol magadon akkor biztosan lesz valaki aki össze jön veled és hosszú kapcsolatod lehet vele. Ha ilyen a hozzáállásod akkor komolyan soha nem lesz senkid. Nem azért mert nem vagy helyes, hanem inkább azért mert a gondolatát sem tudod elképzelni annak hogy valaki a kezedet fogja, ezzel teljesen korlátozod magad. Ha tényleg annyira nem néznél ki jól (amit nem tudok elhinni) akkor is lesz valaki akinek bejössz, és vannak olyan férfiak is akik nem a kinézetre alapoznak hanem a személyiségbe szeretnek bele, és ha ilyen férfi szeret majd beléd?

A kérdésedhez visszatérve szerintem jobb ha minden fontos személy tudja rólad, mivel szerintem enélkül nem tud senki önmagam lenni, ezt magamból kiindulva gondolom.