A lent leírtak alapján mit kéne tennem?

Kislány koromban mindig a nők és a lányok voltak, akik kedvesek voltak velem, a fiúk mindig bántottak, megvertek, otthon is inkább apukám és a bátyám pofoztak meg engem kisebb koromban meg kiabáltak velem és éreztették velem, hogy buta vagyok, púp vagyok a család hátán.

Amikor 18 éves lettem, már mindenkitől jött, hogy ciki, hogy szűz vagyok meg, hogy nem volt kapcsolatom, ezért gyorsan összejöttem egy fiúval, de nem vonzódtam hozzá.

Utáltam, ha megcsókol és idegennek éreztem, amikor levetkőztetett és csinalta a dolgait.

Több kapcsolatom nem volt, egy fiúval próbalkoztam utána, de nála se éreztem a vonzalmat.

Egyszerűen nem alakul ki több a barátságnál, ha egy fiúval szorosabb kapcsolatba kerülök.

A suliban és az egyetemen is mindig a női tanárokkal jöttem ki jól, a munkában is a női főnökökhez kötődtem jobban.

Úgy voltam vele, hogy ez anyakomplexus.

Aztán egy nap betegesen elkezdtem kötődni az egyik új főnöknőmhöz és, amikor lerázott, belebetegedtem és nem értettem, miért.

Csak fél év múlva értettem meg, hogy lehet, vonzódtam hozzá.

Akkor kezdett el bennem motoszkálni, hogy lehet, hogy leszbikus vagyok.

Elmentem pszichológushoz és megkértem, hogy gyógyítson ki ebből, azt mondta, nem, mert az, hogy milyen nemhez vonzódunk, nem betegségen alapul és amúgy sem gyógyítana ki, ha tehetné.

Beléptem egy leszbikus csoportba, de nagyon fura emberek voltak ott, nem vonzódtam egyikükhöz sem. Némelyikük igénytelen volt, más meg fura, elég ijesztő megnyilvanulásai voltak.

Tehát valószínűleg nem vagyok leszbikus.

Akkor mi lehetek? Mit kéne tennem, hogy legyen valakim, akit szeretek?