Vajon apám valaha eltudja fogadni, hogy meleg vagyok?

4

Màr hogyne lennél egyenrangú. A mozgássèrültek is egyenrangúak attól hogy másak mint az egészségesek.

Apukàd meg majd beletörődik, de ehhez idő kell.

"Igen már megszoktam hogy egyesek szerint nem vagyok egyenrangú ember. Nehéz lesz döntenem, de muszáj lesz apámnak változtatni a véleményén, különben nem fog ebből már jó viszony megmaradni."

Figyelj, tudom, hogy nagyon nehéz és fáj, de ezt el kell engedni. Nem muszáj semmit az apádnak. Ha így döntött, így döntött. Az ő szegénységi bizonyítványa. Azt is kinézem, hogy magát is okolja a dolgokért, csak a férfiak nem szeretnek beszélni az érézseikről, hanem inkább támadnak. Ne foglalkozz vele. Felnőtt vagy, innentől kezdve nem számít a véleménye. Ha nem marad meg a jóviszony, akkor meg tényleg ez van. Majd hidd el, hogy megfogja bánni egyszer. Hallottam olyanról is, akinél 20 év múlva kért bocsánatot a szülő a meleg gyerekétől.

Egyenrangú vagy mindenkivel, nem kell mások bugyuta véleményére adni. Higgy magadban és előbb adj szakemberek véleményére, mint olyanokra, akik nem jártasak ebben a témában. Apád értelmi intelligenciája alacsony, valószínűleg az érzelmi i.-je is. Nem tudsz megváltozni, ez van. Tényleg csak ismételgetni tudom magamat, de ha nem fogad el így, az az ő szánalma. A gyerek az egy nagy felelősség. Nem tárgy és végképp nem egy olyan személy, akit a saját önző akaratunk szerint formálhatunk. Jól tanuld meg azt az életben, hogy akik elutasítanak, azokat ki kell dobni. Még akkor is, ha nagyon fáj. Megértelek, ezért is mondom. Nem tartozol semmivel az apádnak sem. Ahogy mondtam, a gyerek az nem tulajdon. Semmi joguk beleszólni egy szülőnek egy felnőtt ember életébe. Nyilván a tanácsadás más, de ez egyértelműen nem az. Kitartást!

2-es

Én olyan 16 voltam amikor kiderült számukra a dolog, akkor már nem élt itthon apa, évente négyszer jött kb haza, ők is elváltak de a jó kapcsolat megmaradt anyával.

Amikor kiderült számára konkrétan nem szólt hozzám, nem mondott véleményt, nem hívott többet, semmi, mintha kitörölte volna magát az életemből.

Ennek idén 10 éve, tavaly nyáron felhívott, és bocsánatot kert, hogy ilyen undorító apa volt, és hogy sosem érdemeltem azt meg, amit tőle kaptam, eleinte kételkedtem benne.

Végül jól alakult, a páromat is megismerte, teljesen más ember szerencsére, mint aki 10 évvel ezelőtt volt.

Nem bánom, hogy akkor eltűnt az életemből, biztosan nem ápoltunk volna jó kapcsolatot, kellett ez ahhoz, hogy most végre minden a helyére kerülhessen.

Szerintem Apukád csak félt téged, nem szeretné hogy csalódások érjenek az életben, hogy kihasználjanak. Egyszer majd megérti, hogy ez nem választás kérdése.

Szar érzés amikor ezt kapja az ember pont a szüleitől, de idővel jobb lesz, ő is öregszik majd meg te is, a gyereke vagy, szeret.