Miért nehezebb boldogulni a melegként a párommal a párkapcsolatban? Vagy csak én vagyok így?

Jelenleg már a második párkapcsolatom van, az első exem... Ő egy iszonyat uralkodó típus volt, olyan volt mint egy rossz nő, rendes női felfogással és viselkedéssel, úgyhogy minél hamarabb elhagytam. Oké, hogy aktív vagyok, de tökre nem erre vágytam. Mindig is a férfit kerestem a másikban, a férfias felfogást, ilyesmi... most 3 hónapja vagyok együtt a jelenlegi párommal. Viszont ő is egy iszonyat nehéz eset. Neten ismerkedtünk meg, annyira örültem, úgy gondoltam hogy végre megtaláltam azt, akit én keresek. Én mindig is komoly kapcsolatra vágytam, sosem kerestem alkalmit. Viszont kiderült, hogy nagyon nehéz természet, de kezdetben nem volt vele probléma, hisz haláli türelmes vagyok mindig mindenkivel. De felleltem benne hogy iszonyat depressziós, nem egy jókedvű ember, eléggé önmagába forduló, nagyon durván szeretethiányos, és azt is látom, hogy a régi sérelmek úgymond még mindig nagyon nagy sebbel rendelkeznek benne. Én mindig is egy boldog, jókedvű, jószívű, olyan ember voltam aki ha szeret valakit akkor a másik fél a mindene, de egyszerűen mindig mindenkiben felfedezek valami ilyen defektet, és annyira nehéz... :( a jelenlegi páromat nagyon szeretem, mondhatni ő a mindenem, de annyira lehoz az életről néha ez az állandó rosszkedv, ez a nagyon durván párfüggés, ha nem fejezem ki a szeretetem egyből azt hiszi nem szeretem, stb. Távkapcsolatban vagyunk, ráadásul most nehéz is picit mert a karantén elválaszt minket, de állandóan beszélünk, telefonálunk, mindig "együtt vagyunk"

Csak a melegek ilyenek, vagy ez "szexuális orientáció" független?