Mi lehet a helyzet evvel a sráccal?

A teljes történet a következő:

Neten kezdtem ismerkedni, mivel nagyon más lehetőségem nem volt és ez bizonyult jelenleg a legkényelmesebbnek is.

Tinderen (bár nincs jelentősége, hogy hol) megismerkedtem egy sráccal, ő 16 múlt és pedig 18 múltam. (ő meleg, én biszex vagyok)

Mindketten teljesen tapasztalatlanok vagyunk, egyikőnknek sem volt még kapcsolata, se semmi egyéb.

Most már 8. napja beszélgetünk, nagyon jól elvoltunk igazából egész végig. Messengeren folyik a kommunikáció, viszont én úgy érzem, hogy valahogy nem annyira érdeklem (?), bár ez rossz kifejezés. Ő önmagától nem ír rám, vagy csak ritkán, 80%-ban én kezdeményezem és utána indul be a beszélgetés.

Én szerelmes lettem belé, amit persze nem mondtam és nem is mondhatok el neki, mivel - saját elmondása szerint - lassan lesz szerelmes valakibe. Ez így oké, megértem, viszont sajnos nem tudok néha felülkerekedni magamon.

Példának okáért itt a tegnapi eset: felhoztam, hogy ő máshol is használja-e a szívecskéket, amire azt mondta, hogy persze, természetesen. Én erre annyit tudtam csak hirtelen válaszolni, hogy 'pedig már kezdtem magam kivételezett helyzetben érezni'. Közölte, hogy rühelli az összes többi színűt, és ezért. Közvetlen ez előtt megkérdeztem tőle, hogy módosíthatom-e a becenevét. Raktam mögé egy piros szívecskét, ezt viszont nem viszonozta.

Egyébként előtte már számtalanszor, minden nap megkaptam, hogy milyen aranyos vagyok vele, milyen kedves vagyok, jól nézek ki, helyes vagyok, stb. Mindezt piros szívekkel és szívecskésen lebegő fejű emojikkal spékelve.

Tegnap este ezek után már nem beszéltünk, pedig erre számítottam. 21:30-kor írtam neki, hogy mizu, meg se nézte nem is volt elérhető. Aztán 23:30-kor írtam neki, hogy megyek aludni, jó éjt (piros szívecske), erre egyből megjelent, bocsánatot kért, és mondta, hogy csak nem nézte meg a Messengert. Elköszönt, jó éjszakát kívánt (piros szívecskével xD).

Erre már nem írtam semmit.

Másnap reggel (ma) mindig szokásunk szokott lenni, hogy írunk a másiknak, hogy jó reggelt, hogy aludtál, szívecskék, stb. Most ez sem történt meg, de úgy dönöttem, hogy nem is írok rá, mivel tegnap nem figyelt rám.

Már este 7 van, és egész nap egy szót sem beszéltünk. Fél órája írtam rá, mert nem bírtam tovább.

Szerintetek nem kellett volna a becenevekkel szórakoznom és felhoznom a szívecskéket?

Vajon azért használja őket, mert ő is érez valamit, vagy csak megszokásból?

Miért használná megszokásból ebben az esetben is? Hiszen csak olyan kontextusban kerül elő, ahol "szerelmes dolgok" vannak szóban.

Hogyan kell "lassabban" haladni egy ilyen kapcsolat-szerűségben? Csak egyszerűen beszélgessünk a mindennapjainkról és magunkról (egymásról)?

Ti mit tennétek?

Előre is köszönök minden segítséget.

(btw. találkozni nem tudunk, mivel 150 km-re vagyunk egymástól)