Mi az oka, hogy sok meleg 30 éves kora felett sem rendelkezik önálló egzisztenciával, saját lakással, autóval stb?

Hát úgy könnyű egyedül lakni,hogy mások vették neked.

Megsúgom,ha van lakásod,alapvető végzettséggel is meglehet élni.

Diploma sem kell hozzá.Mivel akkor már lakbért,hitelt nem kell fizetni.

Ez kb 10-ből 1 embernek adatik meg 30 évesen.

Mit nem értesz ezen?

Igazad van: ne várj el többet a másiktól, mint amit te nyújtani tudsz.

De egy olyan országban, ahol a valóban nélkülözhetetlen munkakörök alkalmazottjai éhbérért dolgoznak, s mellette elég hátrányban vannak a nem heteroszexuális emberek, továbbá egy randit képtelenség szinte összehozni mindenféle szimpátia mellett elég nagy elvárások ezek. Ne az legyen, hogy tíz év múlva itt olvassuk a nyervogásod, hogy a kutya nem akar szóba állni veled.

Két diplomával rendelkező, okleveles szakközgazdász létedre ilyen mértékben nem ismered a körülötted lévő világot, amelyben élsz? Ennyire nincs rálátásod a társadalom szerkezetére, gazdaságpolitikára, szociológiai kérdésekre, foglalkoztatottságra, a valódi bérek mértékére, lakhatási kérdésekre, lakossági megtakarítások alacsony mértékére, az elszegényedő társadalomra, a vagyon megoszlására, vállalati kultúrára, a munkavállalók kizsigerelésére, munka törvénykönyvére, ingatlanárakra, napi megélhetésre stb.? Semmit nem tanítottak ezekről az egyetemen? Nem tájékozódsz napi szinten más forrásokból sem? Sem újságokból, sem könyvekből, sem szaklapokból, sem tv-ből, sem internetről, egyáltalán sehonnan sem?

Nem az emberek mentalitásával, hozzáállásával van a baj. Nem (feltétlen) a felelőtlen magatartásukból adódik az egzisztencia megteremtésének lehetősége illetve annak hiánya. Nézz körül egy kicsit mélyebben.

Ha szülői/családi segítség nélkül (egyetlen fillér támogatás nélkül) saját magad teremtetted volna meg az egzisztenciádat (ház, lakás, jogsi, autó stb.), azt mondom, le a kalappal előtted! De így nem "felelősségteljes életszemléletet" hoztál magaddal a családból, hanem előítéletességet, arroganciát, cinizmust, pökhendiséget, megvetést az alacsonyabb társadalmi státusú emberekkel szemben és nagyfokú tudatlanságot. Félreértés ne essék, semmi bajom azzal, ha valakinek vannak egzisztenciális elvárásai a partnere felé, abban az esetben, ha önmaga is fel tud mutatni valamit, amit csak és kizárólag a saját erejéből és saját szorgalmának köszönhetően ért el. De ha másnak köszönheti a jólétét és neki ez semmibe sem (vagy csak minimális erőfeszítésébe) került, akkor ne várja már el mástól, hogy másnak mindene meg legyen önerőből. Erre szokták azt mondani, hogy könnyű más ...-val verni a csalánt.

"Nem várok el többet, mint amit én nyújtani tudok" Zéró segítség nélkül te mit tudnál nyújtani??? Akkor is lenne házad és autód? Ugyanígy meg lenne mindened? Ugyanilyen körülmények között élnél? Ha a válasz "nem", akkor miért várod el másoktól? Könnyű az "ajándék" kecóból meg az "ajándék" autóból kifelé kiabálni, hogy "nektek miért nincs önálló egzisztenciátok?". És még valami: az egzisztencia hiánya nem feltétlenül jelent egyet a felelőtlen életszemlélettel, a megfontolatlansággal és a céltudatosság hiányával. Lehet, hogy más nem volt ilyen szerencsés, mint te és nem kapott anyutól házat, jogsit, autót. Vagy nem születtek jó időben jó helyre, esetleg nem volt lehetőségük továbbtanulásra (pl. egyetemi szinten), így nem állnak sorba értük a jó cégek, nem sodor eléjük az élet jobbnál jobb, kihagyhatatlan ajánlatokat. Egy kis empátiát, együttérzést is mutathatnál mások iránt a megvetés helyett. De nem leszólni akarlak ezzel, hanem felnyitni a szemed.

Így már mindent értek, bocsi de egzisztenciája a szüleidnek van.

"De például egy nagyobb külföldi útra sajnálnék költeni."

És miért élsz? Hogy lerobogj bevásárolni a suzukiddal a Tescoba, vagy nézhesd a "saját" házad falait? Milyen életed képzelsz el magadnak a jövendőbeli pároddal?

Én sem szórom a pénzt, a tudatos költekezéssel egyetértek, de nem így hogy nem utazom, hanem nem vásárolok fölösleges dolgokat, és ha kirándulok nem kajálok reggel/délben/este étteremben, máris nem annyira drága egy kirándulás és elmondhatom hogy láttam valamit a világból, és azt egyedül értem el. Vegyél vissza kicsit az arroganciádból, anyagiasságból, és akkor jó eséllyel lesz párod.

Pont ez az egyik legnagyobb baj a társkeresésben, hogy már előre elvárásokat támasztanak az emberek és nem adják meg a lehetőséget. Ezért maradnak sokan egyedül. Csak az a borzalmas, hogy így az Igazijuk is egyedül marad.

Anyummal és párommal lakok, minden a legnagyobb rendben van. Szerencsére az én párom normális ilyen téren. :-) Akár nyomós oka is lehet valakinek, hogy az anyjával marad...