Vannak olyan melegek, akik kezdetben heteronak hiszik magukat és vonzódnak is lányokhoz?

A szexualitás ennél kicsit bonyolultabb, inkább azt mondják, hogy érdemes az érzéseid után menni, és nem tiltani magad egy-egy dologtól, vagy befolyásolni hagyni, hogy olyat csinálj, amit nem szeretnél.

Lehet, hogy csak azért akartál lányokkal lenni, mert meggyozted magad, hogy ez a helyes, lehet, hogy alkalmi szinten érdekel a dolog, hogy milyen a lányokkal közösülni, aztán persze lehet az is, amit írsz, hogy már nem érdekel, mert találtal mást.

Én is így voltam, randiztam lányokkal, voltak is ilyen kapcsolatszerűségeim tiniként, de sosem ment a lányokkal való ismerkedés, mert rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem érdekelnek.

Most már 25 vagyok, és egyébként arra jöttem rá, hogy zavar, hogy nem voltam lánnyal, és majd ha úgy tartja kedvem, akkor kipróbálom, de egyelőre túl sok szép srác járkál mindenféle :D

Én úgy gondolom, hogy aki meleg, az mindig az volt, de jelenleg a tudomány nem áll ott, h vérmintából, agyhuámból, vagy bármiből megmondja, hogy az vagy e, egyelőre neked kell tudni, érezni, hogy hol vagy a Kinsey skálán.

Elmondom egy jó barátom történetét. A srácot már 15 éve ismerem, legjobb barátok voltunk sokáig, még mindig nagyon jóban vagyunk, szóval a lényeg hogy nagyon jól ismerem.

Volt barátnője. Hamarabb is, mint nekem. Volt elég sok kalandja, együtt is fűztünk csajokat bulikban még hülye fejjel tinédzserként, és mindig nagyon jó volt benne. Jól is néz ki, karizmatikus, falták a nők. Aztán 18-tól 20 éves koráig közel 3 évig együtt volt egy lánnyal, kívülről úgy tűnt hogy komoly kapcsolat, ami vezet is valahová, a barátom is így vélekedett róla az elején, és a lány is nagyon odavolt érte. Főnyeremény volt amúgy a csajszi, nagyon szép volt, okos is, és sokra is vitte, már akkor mesteren volt politológiából. Irigykedtünk is rá, mint a fene.

Aztán amikor együtt voltak kb egy-másfél éve, megváltozott a srác.

Egy haverjával elment egy psy fesztiválra, ahol ugye nem lepődünk meg: elég jól szétesett a srác, volt ott minden. Ő járt ilyenekre, nem volt ez újdonság - viszont itt igen.

Nem szeretném hogy észrevegye hogy róla beszélek, ha valahogy rátalálna erre a kérdésre (bár szerintem már szinte mindegy, ennyi is elég), de a lényeg hogy van neki egy fétise, elég gyakori fétis, ami egyébként nekem is megvan. Lábfétis. Eleinte ez nála csak női lábakat illetett, de már korábban amikor erről beszéltünk, említette hogy ő azért kíváncsi lenne egy srác lábára is, hogy az milyen lehet.

Ezen a fesztiválon pedig megtalálta azt az embert, akivel ez megvalósult. És hát az a helyzet, hogy több is.

Én ezt már kész tényként tudtam meg amikor hazaért onnan, és annyira magába zuhant az ember, hogy komolyan aggódtam érte. A kapcsolata megromlott, de a lány annyira szerette, hogy nem hagyta ott annak ellenére, hogy megtudta hogy mi történt. Ő sem akarta hogy vége legyen. Ő még heteró akart lenni, és nagyon szenvedett emiatt. Én láttam rajta, hogy az a bizonyos kapcsoló átkattant. Nem volt ez annyira egyértelmű, csak nekem, mert én ismertem előtte. Már nem bámulta annyira a jó lányokat az utcán, pedig előtte ő volt az, aki mindig megnézte amit meg kellett. Cserébe 1-1 jó srácot mindig rajtakaptam, hogy megnéz. Még azt is láttam, hogy egyszer az én lábamat is megbámulta amikor a strandon voltunk abban az évben. Akkor kicsit fostam is: ha ő tudja, hogy nekem is van lábfétisem, ugye nem fogja azt gondolni hogy majd velem is...? Szerencsére nem gondolta. Vagy ha gondolta (hogy ne gondolta volna?), akkor a barátságunk fontosabb volt neki.

Aztán szakított a barátnőjével. Nem volt már hova feszegetni, mindketten szerették egymást, de nem volt mit tenni. Azóta is barátságban vannak, meg én is a lánnyal. Ő pedig szinte egyből összejött egy sráccal.

Nekem szerencsére sosem volt gondom a melegekkel, és úgy gondolom, hogy nem létezik 100% hetero vagy 100% homo. Mindenki valamilyen szinten, bármilyen kicsi is az, vevő a másik irányra is. Viszont nála ez annyira váratlan volt, hogy van aki még most, évekkel később sem tudja elhinni. Ő, aki a legnagyobb csajozóművész volt, aki a legügyesebben kerített még a legreménytelenebbeknek is lányokat tini fejjel, és akinek mindig volt a tarsolyában 1-2 olyan megjegyzés, amivel egyből maga köré csavarta bármelyik leányzót - pont ő meleg.

Természetesen beszéltünk erről már többször is, és neki például meggyőződése, hogy ő TÉNYLEG nem volt mindig meleg. Meggyőződése, hogy akkor, abban a csajozós időszakban ő tényleg szigorúan hetero volt. De mindig ott volt benne a "mi lenne, ha". Mindig. Először csak a lábfétissel kapcsolatban, és mondta, hogy akkor még kifejezetten undorodott a gondolattól is, hogy más férfival legyen. Aztán jött az a srác a fesztiválon, a fétises dolgok (ártatlan dolgok kezdetben), aztán meg a más is. És ő ugyan akkor éppen nagyon... "magas" állapotban volt, nem is nagyon esett le a tudatának hogy mi történik éppen, de megtörtént, és már nem volt undor. Abban az egy évben utána ő járt pszichológushoz, háromhoz is, mert az első kettő nem tudott vele mit kezdeni.

Nem tudom, hogy létezik-e olyan, hogy valaki teljesen hetero és homo lesz. Szerintem olyan nincs, hogy valakinek soha nem volt meg valahol mélyen a gondolat, csak annyira nem volt felszínen, hogy maga sem tulajdonított neki jelentőséget. Ilyen szerintem lehet.