Ti megbàntàtok hogy nem csajoztatok fiatalon kamaszkorotokban?

11-es:

És akkor mégis mi van, ha szűzen hal meg? Ha már meghalt, megszűnik az öntudata, a gondolkodás illúziója, semmit nem fog jelenteni az ő szempontjából, hogy amíg élt kihasználta-e az életnek ezt a fajta örömét, vagy sem. A nem létezés ideje szerencsére mérföldekkel hosszabb, mint a létezés, szóval amennyit szenved most a kevés életideje alatt, majd ha már nem érez semmit, az kárpótolja. Persze ezt a fajta gondolkodást is érteni kell.

#11

Valamilyen szinten ironikus, hogy magadnak címezted a választ. Ebből is látszik, hogy szépen csak elfilozofalgatsz te magaddal, nem is kell hozza senki.

Engem aztán nem érdekel, hogy szuzen hal meg a kérdező vagy te.

Kezdjük ott, hogy közel sem biztos, hogy a tudat megszűnik létezni. Mi van ha átlényegül egy olyan síkra amit a tudomány jelenlegi állásával, nem mérhető? Max annyi bizonyos, hogy itt ebben a valóságban megszűnik létezni.

De legyen igazad. A létezésben a tudat itt töltött ideje szinte semmi az összes idohoz viszonyítva. Nah ez akkor azt jelenti, hogy talán nem kellene hülyeségeket gondolkodni, hanem megélni a pillanatot mer az úgy is elszáll egy szempillantás alatt. Kielvezni azt ami adatott, kilépni a komfort zónádbol. Persze van aki tok jól el van szuzen, de ez se a kérdezőre se rad nem igaz. Aki itt pörög, az akar not, akar szexet. Csak lúzer hozza.

Diavolino44:

Nem magamnak címeztem, ahogy látom időközben valószínűleg törölve lett az egyik válaszoló kommentje, és így én lettem a 11-es. Azért ilyenekre mindig odafigyelek.

"Aki itt pörög, az akar not, akar szexet."

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy max szeretne. Az akarni meg a szeretni között van különbség. Utóbbi tesz cselekvőképessé, az előbbi meg max csak ábránd egy adott része iránt a dolognak. Pontosan tudom mit miért nem akartam. És ez úgy az egész életre érvényes. Neked ha adottak a lehetőségeid hogy élj valami élet adta lehetőségekkel, akkor ha azt nem teszed meg te pontosan tudod legalább tudatalatti szinten, hogy miért nem teszed. Nem mindenki ugrik bele egy jónak látszó dologba, csak mert a többi egyből meglépi. Mert valóban van jó része is a dolognak, de ha valakinek olyan az alap természete, hogy inkább jobb neki egyedül, akkor a mérleg mindig afelé fog húzni, hogy ne kezdjen bele párkapcsolatba. Be lehet magyarázni önbizalomhiányt meg egyebet, de az az igazság, hogy sokszor pont a saját jellemünk tesz ilyenné, hogy valamit "nem mertünk" kipróbálni, mert pontosan tudjuk, hogy mi mire számíthatunk. Különben ha valaki tényleg akar nőt, az miért utasítja el sorozatosan a felkínálkozó lehetőségeket fiatalon? Szóval én elhiszem, hogy a kérdező bánja, de ennek oka volt, és lehet ő is tudja, csak könnyebb ezt mondani, mint beismerni az igazat, hogy egyszerűen tudat alatt neki nem jött volna be a kellemetlen velejárója is a dolgoknak.

"Az akarni meg a szeretni között van különbség. Utóbbi tesz cselekvőképessé, az előbbi meg max csak ábránd egy adott része iránt a dolognak."

Na jó, ezt most jól félregépeltem, de érted hogy értettem. :D

bocs, de te erre a kérdésre nem tudsz válaszolni ha még mindig szűz vagy. Még mindig nem csinálod, szóval nem tudsz megbánni olyat amit nem próbáltál még ki.

Én kicsit bánom, hogy nem voltam rámenősebb és emiatt nem jött össze több szex fiatal koromban, mert idős korban rájöttem, hogy mennyire jó és sajnálom, hogy nem használtam ki, de te még mindig megakadtál egy szinten, szóval nem kell ábrándoznod azon, hogy miért nem léptél régebben, ha még mindig nem mersz és nem akarsz lépni (ha akarnál, akkor minden nap arra mennél, hogy sikerüljön és még ha nagyon béna is vagy, akkor is összejön pár hónap alatt)

Én azt bánom, hogy nem pasiztam.

19/L

#13 nem szoktak kommenteket torolni, csak egész kérdést.

Az akarni és szeretni között, nem az a különbség. A szükség tartományában az akarni erősebben nyilvánul meg mint a szeretni. Hülyeségeket ne magyarázzuk már bele.

“Adottak a lehetőség” ilyen nem nagyon van. Az ember kialakít lehetőségeket, nem adottak.

Nem akartál csajozni, mert a félelem skálán, az ismerkedés nagyjából halálfelelemmel egyenértékű, de többen meg annál is durvábban teszik. Érthető. Nincs ezzel baj.

A baj ott van, hogy próbálsz okoskodni, s megmagyarázni ez neked miért is kifizietodo. S minél intelligensebb valaki annál könnyebben és jobb kifogasokat/magyarazatokat talál.

A jellem egy formálhato dolog. Nem kell elfogadni, hogy azon nem lehet változtatni.

“ha valaki tényleg akar nőt, az miért utasítja el sorozatosan a felkínálkozó lehetőségeket? Azért mert nem úgy jönnek a lehetőségek, hogy egy csaj odamegy hozzad, azt mondja, hogy te vagy a legszebb férfi akit valaha láttam s szeretnélek megismerni és szexelni veled egy örületeset. Hanem szemkontaktust tart a lány, esetleg mosolyog. Vagy odamegy, s segítséget ker, beszédbe elegyedik veled. S bár érzed, hogy ebből lehetne valami, de mivel egy nagy s.@rkupacnak tartod magad, iszonyúan félsz, hogy ez előbb utóbb kiderül. Így a beszélgetés elejétől úgy izgulsz mintha te mentél volna oda hozza, s szabotálni fogod a dolog végkimenetelét.