Miért van ennyire sikertelen életem?

Nekem 21 évesen lett először barátnőm. Azelőtt jó ideig rettenetesen gátlásos voltam (alacsony is vagyok ráadásul, 163 cm), bár jártam társaságba, de soha nem mertem odamenni egy lányhoz sem. Persze egyszer-egyszer sikerült, odamentem, beszélgetést kezdeményeztem, még humoros is voltam. Az oké, hogy nem lett semmi a dologból, de adott egy kis önbizalmat, ráadásul akkor döbbentem rá, hogy: "ennyi az egész?" Igen, annyi, hogy odamész és beszélgetést kezdeményezel. Ez nem fog menni, ha meg sem próbálod. A másik, ha már odamész, azt ne úgy tedd, mint egy nyuszi, akit egy csúnya nézéssel vissza lehet zavarni az üregébe. 21 évesen a barátnőmért gyakorlatilag szinte tennem se kellett... csak magamat adtam, még csak imponálni sem próbáltam egyáltalán, és ez bejött neki. Azóta már a menyasszonyom :) Magabiztosság és önismeret! :)

26/F

Azért én látok rengeteg fiatal párt a városban és tényleg ilyen mamlasz vézna, földet bámuló pattanásos srácok és helyes barátnőik vannak. Ha valamikor valamiért szóba kellett elegyednem egy ilyen tipikus sráccal, akkor megmukkanni is alig bírt és mondatokat szerkeszteni és artikulálni pedig már képtelenek voltak. Ilyen esetekben nekem ki ne találja már valaki, hogy a magabiztos fellépés, megnyerő személyiség, vagy a fellépés miatt lett barátnőjük! Szimplán az ismeretségi körben valamelyik lány bepróbálkozott ő náluk, mert teszem azt divatosan öltözik. Persze ez később már nem játszik, de a kérdező még pont ebbe a korosztályba és generációba tartozik. Szóval őt és egy ilyen tipikus esetet összehasonlítva bizony szerencséről beszélünk. Jókor jó helyen és ennyi.

A legtöbb barátnőmért én sem tettem semmit, ők erőltették a dolgot. Amikor az életben én belezúgtam valakibe és rendesen udvaroltam, akkor azokból pont nem lett semmi. Közben arról a srácról ábrándoztak aki pont letojta a fejüket. Nem csajozógépekről beszélek, átlagos srácokról, akik végül be is adták a derekukat ezeknek a lányoknak és pillanatok alatt vége is lett a dolognak. Egy lány volt is aki utána ismét nálam próbálkozott volna, de nem is tudom, hogy gondolta. Nyilván azonnal elküldtem.

A mostani barátnőmmel meg furcsa volt a dolog, mert ő nem nyomult, bár nagyon tágra nyitotta előttem az ajtót. Én nem tudtam mit akarok, de végül megtettem a lépést, de szimplán azért, mert már cikinek éreztem a helyzetet és rendesen sajnáltam, hogy tudom mióta vár, hogy történjen valami én meg mintha kicsit kihasználnám a helyzetet, a türelmét és a kedvességét. Azóta mondjuk nagyon jól megvagyunk, de itt is játszott az, hogy én nem sokat tettem. Sok lány van úgy, hogy ha egy fiú túl könnyen jön, akkor az annyira nem is érdekli. Szóval ez a "mennyit teszel érte" szöveg nem feltétlen állja meg a helyét