TUdunk-e normálisan élni, egy megcsalás után, mindig eszünkbe jut ha ránézünk aki átvágott minket?

Nekem nem menne. Ha egyszer megcsalt az azért volt mert nem szeretett már annyira, vagy nem tudtam neki megadni valamit amire szüksége lett volna. Vagy csak ellaposodott a kapcsolat. De ha megcsalt akkor hiába vagyok nagyon szerelmes nem adnék új esélyt neki, mert ezt nem tudnám teljesen megbocsátani, a tüske mindig ott lenne..

Lassan 1,5 éve volt, hogy egyszer barátom benyögte hogy szakítani akar velem, mert már nem úgy érez. Nem volt harmadik fél meg semmi ilyen, csak távkapcsolatban vagyunk, és nem tudtunk egy hónapig találkozni, meg beszélni akkor. És úgy érezte már nem szerelmes. Akkor megbeszéltük hogy együtt maradunk, mert ennyi miatt nem szabad feladni egy amúgy harmónikus és jó kapcsolatot. Mondjuk ez a "próbáljuk meg újra" eleinte nem volt olyan jó ötlet de azóta is együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást, de valahol ez a tüske mindig jelen van bennem. És ha már pár hétig nem tudunk találkozni vizsgaidőszak vagy valami miatt egyből ez jut eszembe akarva-akaratlan. Így egy megcsalás esetén pláne nem tudnék továbblépni.