20 évesen szűz vagyok mi tévő legyek?

:D:D:D:D:D:D

Ez az, hogy hiába az ember már a sok tapasztalatból, akár saját, akár a környezetében levőkből, attól még elő fordulhat, hogy ész nélkül rohan a falnak. Amit addig gondolt az hirtelen semmissé válik és csak megy előre ész nélkül.

Nem tudom mit lehet bölcsességnek nevezni. Én nem nevezném ezt bölcsességnek, csak egy visszavonhatatlan végleges viselkedési formának. Lehet, hogy önhitt gondolat, de akkor is határozottan kijelentem, hogy soha többet nem lesz ilyen. Egy szikráját látom annak, hogy elvesztem az eszem, akkor már annyiban is hagyom a dolgot.

Persze ez most úgy sem életszerű, mert olyan szinten eltávolodtam ilyen dolgoktól, hogy azt egy átlag embernek le sem lehet írni. Én azt érzem már egy ideje, hogy végérvényesen kiábrándultam a nőkből. Egy külső és illatok után pislákol valami vágy kezdemény egy pillanatra, de annyi. Én nem látom értelmét annak, hogy csak úgy izomból pörgessem tárgyként a nőket. Nekem többre lenne szükségem, de kiktől? Az a baj, hogy ez ellen nem tudok tenni, nem tudom megmásítani a tapasztalatokat és a kialakult véleményemet. Külsőleg hiába vonzóak a nők, a belsejük taszít és mint mondtam ez ellen nem tudok mit tenni. A legutóbbi eseteknél, mikor egy lány rám mászott, egy pillanatra beindult valami reflex kezdemény a múltból, de utána idegen és gépies érzés váltotta fel. Én már képtelen is vagyok bármi ilyesmire. Szóval én nem is akarok már senkit. Nem tudnék olyan naivan hozzáállni mint hajdanán, ami ehhez kell. Szóval nincs értelme a dolognak.

De ez a baj, hogy az ember felnő valamiben, egy képben és van aki annyira a köré formálódik, hogy ha egyszer az a kép le lesz rombolva, akkor minden tönkre megy. A fejemet meg nem tudom a homokba dugni, nem tudok eltekinteni tőle és nincs kék kapszula. Persze tudom, hogy szentimentálissá váltam, de ez van. Régen az ember nem foglalkozott ilyenekkel, így csak sodródott az árral és azt hitte minden magától értetődő. Még fiatalon azt érzi az ember, hogy övé a világ, ha megismer egy lányt aki érdekli az majd úgy megy magától értelemszerűen. Tele van magabiztossággal, érzi, hogy szép és erős, aztán meg azon kapja magát, hogy semminek nincs értelme. Tudom, hogy az életre való az lenne, ha nem foglalkoznék ilyenekkel, csak dugnék bele a vakvilágba, de az nagyon nem én vagyok. Ez van