Azon férfiak akik nehezen engednek közel magukhoz nőket, kérlek írd le miért?

Mert kis felénk vagyok.

42f.

Komplex szocializáció kérdése, ami a szülőktől, barátoktól, környezetedből, élettapasztalatodból ered, nem lehet röviden leírni.

Az én baráti/családi környezetemben pl. mindig cukkoltak a lányokkal, így aztán amikor eljött volna az ideje, nem mertem lépni. Ráadásul romantikus típus vagyok, így mindig csak egy lány volt, senki más. Voltak testi problémáim is. Aztán a szüzesség, a berögződés már öngerjesztővé vált és egyre nehezebb volt tenni ellene.

Csalódástól való félelem, komplexusok miatt kialakult antiszociális viselkedés miatt, önértékelési zavarom miatt, anyagi gondok miatt, a túlzott elvárások miatt.

35f

Azért, mert rengeteg a negatív tapasztalatom. Én a szívem lelkem bele tettem a kapcsolataimba, de mindig az lett a vége, h pórul jártam. Volt aki 6 év után lélett le, esküvő előtt egy hónappal, volt aki 3 hónap után, 1.5 év után.... Olyan is volt, aki az ujja köré csavart: fél évig csak leveleztünk, direkt elővigyázatos voltam, de ő tudta, mit hogyan kell mondani, h megpuhítson... Az első személyes találkozásunk után 2.5 hónap kelt el, közben folyamatosan azt kommunikálta, h milyen jó h vagyunk egymásnak, mennyire boldog, jövőre vonatkozó terveket szövögettünk... Aztán mikor kezdtem beadni a derekam, amikor elkezdtem hinni benne h minden jóra fordult, mikor elkezdtem magam átadni az érzésnek, egyik napról a másikra közölte velem, h neki ez túl sok, ő erre még nem áll készen.

Na nekem ez volt az utolsó csepp a pohárban, azóta a kisujjamat sem vagyok hajlandó megmozdítani egy nő miatt. Illetve, hajlandó lennék, de csak akkor ha előbb bizonyítja, h megérdemli, h energiát, időt és érzelmeket áldozzak rá. Viszont, amiért nem esek hasra elòttük, vagy az, h szépen lassan akarok haladni megijeszti őket, túl problémásnak tartanak, és inkább leépítenek. Ami nekem nem baj, mert inkább még rögtön az elején tegyék meg mint azután, h elkezdek bármilyen szinten is kötődni. Csak az a baj, h ez egy ördögi kör: én nem teszek semmit egy csajért, a csajok meg kihátrálnak, mert az egyszerűbb dolgokat létesítik előnyben. És így egyedül maradtam, de nem panaszkodom, msrt megvan mindenem: jó munka, kocsi, hitelmentes kertes ház. Csak annyi hiányzik, h megoszthassam a világomat valakivel. Ezt sem nagyon szokták érteni, de nem is baj, mert ezzel is szelektálva vannak. Amúgy már teljesen berendezkedtem az egyedüli életemre, és teljesen kiegyensúlyozott, jókedvű vagyok. Rájöttem, h nem feltétlenül van nekem szükségem nőre. Hiszen egy átlagos nő mit tud nekem adni?! 3.14nát. De ez engem már nem motivál. Félre értés ne essék, imádom a jó , minőségi szexet,de mivel minden 3.14na ugyanazt tudja, ezért nekem annál egy picit többre van szükségem egy nőtől. Amúgy meg ezt sem szokták érteni, néznek rám nagy kerek szemekkel, és nem értik, h hogy is adhatnának többet annál, h sexelnének velem?! Pedig hajjaj, rengeteg olyan dolog lenne amivel többet tudnának adni a szexért, de a többség leragadt a testiség szintjén. És mégegyszer mondom, ha bár fontos nekem is, de önmagában édes kevés!! Annyi mindent megtem már a szexualitás berkein belül, h már egyáltalán nem montivál, h egyel többet dugok vagy nem. Ha meg nagyon olyanom van, akkor inkább elmegyek qrvázni. Szerintem az a legtisztább. Én elmondom mit akarok, ő elmondja mi az ára, mindenki pontosan tudja, h miért van ott, ő nem fog átverni, hitegetni, az érzéseimmel játszani, csak megteszi amit kifizettem. Közben én nem kezdek el kötődni, hiú ábrándokat táplálni, csak kifizetem az árát, mindenki jól jár és megy szépen tovább a dolgára. Persze, lemehetnék egy szórakozóhelyre is, kipattinthatnék néhány 20ezrest kiscsajokat meghívva italozni, de egy, h nem akarok a semmire ekkora energiákat befektetni, sem önbizalomhiányos, pozitív megerősítésre váró kiscsajok hiúságát cirógatni. Én pontosan tudom mit/kit akarok, mit várok el egy kapcsolattól, és h mit tudok nyújtani cserébe. Ha eljön eljön, ha nem nem, én ráérek. Az idő nekem dolgozik. Egy férfi még akár 50-60 évesen is jó eséllyel indul 30-40-es nőknél. Viszont azok a csajok, akik most az éjszaka királynőjének tartják magukat, és azt hiszik, h csinosak, jól néznek ki, ezért bárkit és bármit megkaphatnak... szóval ezeknek a nőknek még van néhány jó évük, de aztán csökken a vonzerő, múlik a szépség, új, fiatalabb, szebb kiscsajok jönnek a helyükre, ők pedig vagy magányosak maradnak, vagy pedig a legkisebb rossz címszóval összeállnak valakivel a környezetükből. Legalább azt elmondhatják h van mellettük valaki, de boldogok ettől még nem lesznek. Legfeljebb nem fognak szorongani a magány miatt, hiszen mindig körülöttük forgott minden, el sem tudják képzelni milyen lenne egyedül. Hát, pedig... "Csak az nincs soha egyedül, aki mindig saját maga elől menekül". Én ezen már túl vagyok, én szembe néztem magammal, megbéktem magammal, és rájöttem, h nem szabad másoktól függővé tenni a saját boldogságom.

Egyébként, amiket írtam a nőkről... természetesen nem szeretnék általánosítani, itt most azokról a nőkről beszélek, akikkel össze hozott a sors. Persze van sok kedves, jóindulatú, becsületes, őszinte nő is, olyan aki sosem lenne képes egy másik ember világát romba dönteni csak azért, h néhány pillanatig neki jó legyen...Szóval tudom, h vannak ilyenek is. Csak az a baj, h ők már az én koromban többnyire elkeltek, pont azért, mert normálisak...

Szóval, összegezve, azért engedek a közelembe nehezen egy lányt, mert egyrészt magamat védem, másrészt pedig ez egy tökéletes szelekció: mert ha nem tántorítja el az, h csak lassan tudok haladni/feloldódni azzal megtette az első lépést abba az irányba, h egymás közelébe kerüljünk! Aki pesig türelmetlen, és nem bírja kivárni vagy kihozni belőlem, h elkezdjek nyitni az irányába, azt közvetíti felém, h valami hátsó szándéka van ami miatt sürgetné a dolgokat....

Na mindegy, nem ragozom tovább, így is egy picit jobban belemerültem a kelleténél, de mostmár marad így, nem fogom átszerkeszteni! :)

Jah, és köszönöm annak, aki megtiszgelt annyival, h végig olvasta!

#8as voltam.

36