Szerintetek is hormonálisan kéne kezelni azokat a férfiakat, akik arra izgulnak, hogy a nőnek nem jó?

Hát pedig a jelek szerint te inkább nem érted.

“Érdekes, hogy mindenki elítéli azt a pedofilt, aki a saját gyerekét kényszeríti szexre valamilyen juttatásért cserébe vagy érzelmi zsarolásból. Egy felnőtt kapcsolatban is kerülhet olyan pozícióba az egyén, hogy hatni lehet rá érzelmi zsarolással vagy egyéb kiszolgáltatottság miatt.”

Érdekes párhuzam, csak épp pont te degradálod ezzel a női szerepet.

Egy felnőttől el lehet várni, hogy már legyen annyira érett, hogy tudjon kezelni egy ilyen helyzetet.

Ha pedig nem is érti, nem is látja át mi történik vele, akkor is legyen annyi helyzetfelismerése, hogy változtasson ha nem érzi jól magát benne.

A törvények alapvetően arra vannak, hogy megvédjék a társadalmat, de minden élethelyzetre nem lehet törvényt alkotni, az élet természetes velejáróira meg főként nem.

Az erőszak nem természetes velejárója, azonban az, hogy két ember nem jön ki egymással és bizony vannak lelki sérülések egy kapcsolatban, az viszont az.

Én évekig benne voltam egy kapcsolatban ahol a másik fél sokszor kihasznált, érzelmileg zsarolt. (szexuális visszaélés nem volt). Egyik első kapcsolatom volt, sokszor k+rvára elegem volt már belőle de nem változtattam, megvoltak rá az okaim, szerettem is éretlen is voltam és sokszor hangot adtam a nem tetszésemnek a végletekig bíztam benne, hogy majd megjavul.

Nem történt meg, nem önként szakítottam hanem mert annyira eldurvult a helyzet, hogy nem volt többé vissza út, bár végül tényleg én hagytam őt ott.

Sokáig tartott feldolgozni, hogy hogy a f+szba tehette ezt velem, nagyon haragudtam is rá.

De egy valamit utólag meg kellett értenem, nekem is volt benne felelősségem,

mert mindenen túl gyakorlatilag bármikor ott hagyhattam volna, csak rajtam múlt.

Hisz már évekkel korábban is utáltam benne ezeket, és tudtam, hogy ez nekem így nem megy, de csak tűrtem.

Ettől az ő bűnei nem lesznek kisebbek, ettől még idegileg teljesen kicsinált és érzelmileg is megrottyantott, de ettől még nekem is megvan a felelősségem.

És ha ezt az alapvetést nem ismerem fel, sosem lett volna egészséges kapcsolatom, mert enélkül nem lehet.

Mindenkinek tisztában kell lennie a saját felelősségével mert neki is van.

Kérdezek mást, akkor a nőket miért nem bűntetjük? Lelki erőszakért?

Engem kicsinált, mást is kifog, akkor ő nem egy lelki erőszaktevő?

Az ilyet miért nem lehet szankcionálni?

Hiszen tudjuk a női természetből adódik, az érzelmi manipuláció, a játszmák, hogy semmit nem lehet egyenesen csak a másik háta mögött, ez mindd-mindd a női természet része, akkor ezt miért hagyjuk?

Látod ehhez képest nekem mégsem ment el az eszem, és képes vagyok belátni a saját hibámat is, én is hagytam neki, hogy ezt tegye velem.

“Alapból behoztad az áldozatot a témába, pedig semmi köze ahhoz”

Már hogyne lenne, ha nincs áldozat, akkor miről beszélünk?

Az hogy valaki egy szar ember lehetne ha úgy hozná az élet az nem bűntetendő kategória.

Ez már a meetoo köbösítése ha már áldozat nélkül is bűntetnénk valakit, teljes agyamnetség a valóság önmagából kiforgatása, idealisztikus baromság.

“Csak a férfi pszichéről beszélek, ami ebben az esetben szadista.”

Na ne nevettes, és akkor a nők ahogy fentebb írtam?

Amúgy meg mi alapján mondod, hogy a női psziché rendben van?

Ahol egy 100-as csomag illatgyertya nélkül, meg anélkül hogy egy romantikus verset szavalnék a vaginájának nem is elképzelhető a szex.

Ez valóságosabb minnt a férfi psziché?

Tudod ha a természetességből indulunk ki, akkor nagyon más lenne a felállás.

Amint én nem támogatok, de ha már valóság alapot keresünk, akkor a természet megközelítése (ahogy az állatvilágban zajlik) közelebb áll ahhoz mint amit te elképzelsz, hogy milyennek kéne lennie a felállásnak a nemek között normálisan.

De én hiszek a felek egyenrangúságában, az általad vázolt hülyeségben viszont nem.

Pont a hozzád hasonlók azok akik végül teljesen kiherélik a férfiakat, aztán picsognak, hogy nem elég férfiasak.

Pedig ezekben a hülye nemi szerepekben sem hiszek, sőt a meetoot is támogattam az elejétől fogva, de a hozzád hasonlók jól elb+szták.

A sötétségedre meg nem pazarolnék több időt, ha ilyen buta vagy szenvedj csak magatehetetlenül.

De tudod mit, egy valamit még megkérdeznék.

Nem lehet, hogy ezek az általad vázolt férfiak, nem is arra gerjednek, hogy valójában fájdalmat okozzanak?

Nem lehet, hogy csak ezen a félrement dolgon keresztül akarják megélni, hogy végső soron ők a dominánsak?

Nem lehet, hogy mindezt a személyiségbeli torzulást a nők okozták azzal, hogy minden áron egyenragúságot akartak maguknak ami néha már azzal jár, hogy egy nő dominánsabb egy férfinál?

Nem lehet, hogy mindez annak a böjtje, hogy megbolygatjuk a természet rendjét?

Azért ezen is gondolkozz már el.

Lehet hogy a férfiaknak sem egészséges ez a fene nagy egyenlősdi.

"Lehet hogy a férfiaknak sem egészséges ez a fene nagy egyenlősdi." - nekem ebből az tűnik ki, kedves utolsó válaszoló, hogy a "fene nagy egyenlősdi" szerinted a férfiak ÉS nőkre egészségtelen. Esetleg még a gyerekekre? Idősebb generációra? Kisállatokra?

Az egyenlőség elég egyszerű valójában: mindenki egyenlő, és bár a szabadság számokban nem mérhető, egyenlően szabad is, szabad gondolkodású, életű, stb. Ennyi az egyenlőség. A sok évezredes elnyomás, az egyenlőségjel eltolása, a végletes gondolkodás ellenben ezt gyökerestül elpusztította, és ezért, amikor változás történhetne, mert a gondolkodók hangját is meghallják a marhák néha, úgy tűnik a középen elhelyezkedő átlag emberek számára, hogy az egyenlőség valami fantasztikus, elképzelhetetlen dolog, amit igenis nehéz elhozni, sőt elgondolni is. Hát, ez történt a nőkkel. A gyengébbik nem, az érzékenyebbik, kiszámíthatatlanabb, alattomosak, boszorkányok, áskálódók, csupa, főként a férfiak számára, érthetetlen dolgok - hiába kéne továbblátniuk az orruknál, nem teszik, mert ez így kényelmes számukra, és így az igazuk érvényt nyerhet.

A nőknek egészséges az "egyenlősdi". A gyerekeknek is. Időseknek is. Állatoknak, növényeknek, mindenkinek. Hogy az emberek milyen művi dolgokat építenek ezen legtermészetesebbnek tartandó eszmék, gondolatok köré, az már veszélyes, többnyire túlzó, végletes.

Szerintem, válaszoló, veled elbánt valaki, ahogy írtad is, és amiért te ki tudtál lépni a rossz kapcsolatból, úgy gondolod, hogy akkor ezt mindenkinek meg kell tennie. A gyakorlatban a férfiak ugyanolyan érzékenyek lehetnek, mint a nők, és fordítva. Lehetnek ők is a gyengébbik nem, még ha fizikailag erősebbre is lettek teremtve (ami nem egyszer dől meg egyébként). Te úgy véled, ha ki tudtál lépni egy rossz kapcsolatból, akkor mindenki ki tud. Hazugság. Az is hazugság, hogy felveszik az áldozatszerepét. Valaki felveheti, ez tény, szokott ilyen lenni, amikor történik az emberrel valami rossz, és direkt rárak még, hogy... sajnálják? Vagy csak lelkileg fájdalmat okozzon magának. Gyakori az ilyen. De nem családon belüli erőszak esetén. Ha egy nő nem hagyja ott a férfit, aki egyszer üti, máskor szereti, az nem amiatt van, mert áldozat akar lenni; a nő ilyenkor úgy érzi, szereti ezt az embert, nem véletlenül őt választotta, még mindig milyen édes, mikor épp kedves hangulatában van, a tenyerén hordozza, nem romolhat el! És mókuskerékben forogva elhiszik, hogy a jó pillanatok majd örökké fognak tartani, és így tartják sakkban őket - egyszer üt, másnap már könyörög, hogy maradjon, hogy megjavul, megad mindent... És a szeretet is tud vak és hülye lenni. Na, így lehet kényszeríteni valakit, amikor tudjuk, hogy a szeretete, a lojalitása több, mint az ítélőképessége, és ezt ki lehet használni. Szemét az, aki így bánt valakit, aki bántja azt, aki szereti. Ezt mondta a kérdező mindvégig, hogy az ilyenek szadisták, betegek - megkockáztatnám, hogy valódi gonoszok.

És akkor értekezhetnénk egy sort, amikor gyerekkel zsarol a férfi, a nő, akárki, amikor ígéri az érlelődő pofont, a megalázást. Csak egy hétköznapi példa: két veszekedő ember egy boltban, ami teli van. Az egyik A-t mond, a másik B-t. Mindkettő ideges. Az egyik azt a taktikát használja, hogy a közt (a többi embert, a helyet) fordítja a másik ellen - elkezd hangosan kiabálni, hogy a másik ilyen meg olyan; a másik meg csitítja. Csak ne a boltban, ne itt, miért csinálod ezt... Elsüllyed szégyenében. És az egyik akkor kajánul mosolyog, és nyert. Mert ne a boltban, ne itt, miért történik ez - ne a gyereket, ne a házat, ne az anyámat, ne a kertet, a kocsit, ne bánts mást, ne bántsd azt, ami az életemet életté teszi, inkább behódolok, csak légy újra nyugodt. Hát. Még mindig baromság, mi...?

Hát eléggé elfáradtam mire végigszenvedtem a gondolatmeneted, (már bocsánat), de ez az igazság.

Mindenesetre érdekelt van-e benne bármi érdemi perspektíva, nem nagyon.

Szerintem elég egyértelműen leírtam, hogy támogatom az egyenlőséget kb minden szinten ha bárki kicsit is értő olvasással olvasta akkor ez átjött. Ettől függetlenül teljesen jogos felvetés volt részemről az utolsó bekezdés.

A kérdező végletekig bele van süppedve a kis parfümgőzős lányregény világlátásába ahol mindennek van egy általa elképzelt “természetes” menete.

Ami természetesen az ő végtelenül sarkos világlátásában a lehető leginkább megfelelő neki, ahol semmi rossz mem történhet, és minden a kis szája íze szerint megy.

Ahol éppencsak a villámok és a menydörgés nincs törvények közé szorítva mert az is bántja a kicsi lelkét.

Az bizots, hogy a világ elvan “b+szva” de nagyon téved az aki engem próbál meg megtalálni azzal, hogy szociálisan ne lennék elég érzékeny, mert én minden oldalon megvívtam már a csatáim.

Kiálltam nők mellett és férfiak mellett is és lehet, hogy én is el vagyok b+szva elég alaposan, de a kérdezőnek és neked és azt kell mondjam van az a pont ahol fel kell ismerni, hogy bizony ti ültök fordítva azon a lovon.

Visszatérve, én csak arra próbáltam meg rámutatni az utolsó bekezdéssel, hogy amíg a kérdező az ő kis sarkos pontjából tekint a világra, hogy mi lenne normális meg mi nem, a valóságban ha a természetből indulunk ki az egy fokkal még mindig realistább elképzelés bármennyire is nem szimpatizálok vele.

Mintsem az idealisztikus világképe aminek aztán tényleg köze nincs a valósághoz.

“A nőknek egészséges az "egyenlősdi". A gyerekeknek is. Időseknek is. Állatoknak, növényeknek, mindenkinek.”

Ja, kérdés az a természetben ezek lehetnek-e reális szempontok.

Fontos -e a természet és az evolúció számára, hogy pl az időseknek jobb legyen?

Nyílván nem, ez egy művi dolog.

Lehet, hogy valójában mindenkinek jobb lenne a férfiakat férfiként élni hagyni. Lehet, hogy sokkal inkább jobb lenne mindenkinek.

Ez kicsit majdnem olyan, mint egy halat kidobni a partra az egyenlőség nevében, hogy neki is jár a szárazföld.

És nem tudomást venni arról, hogy természeténél fogva nem erre van berendezkedve.

Én nem azt állítom, hogy nem hiszek az egyenlőségben, csak ha már egy realista megközelítésből akarunk kiindulni, akkor az közelebb áll a természetes rendhez, mint a kérdező lányregészes elképzeléséhez.

Szimplán ezt állítom, hogy az ő világképe abszolut hiteltelen, de részemről legyen, én is hiszek az egyenlőségben.

Ellenben megmondom őszintén, a kérdező felfoghatatlanul egyszerű mentalitása ezt most erőteljesen megkérdőjelezi bennem, van-e értelme az ilyesminek. És azt hiszem a továbbiakban nem fogom tolni ezt a szereket, vívja csak meg mindenki a maga csatáját.

A kérdező egyszerűsége bizonyítja azt, hogy azért van ott ahol, mert még nem sikerült eléggé felnőnie ahhoz, hogy kitörjön ebből a társadalmi szerepből.

“Szerintem, válaszoló, veled elbánt valaki, ahogy írtad is”

Szerintem ezt elég egyértelműen leírtam, de tudod bármennyire is megtörtént, messze egészségesebb maradt a mentalitásom mint akár a kérdezőnek, pedig én is hozhatnék ilyen elborult eszméket.

Tökéletesen rámutattam arra, hogy ennyi erővel a lelki erőszakot is lehetne bűntetni, amiben igen csak sok nő jártas.

De ha már ezt bűntetnék akkor aztán tényleg minden szir-szart lehetne, és rohadtul nem ez a megoldás, és ha én ki tudtam ebből jönni anélkül hogy ilyen f+szságokkal terheljem a világot, akkor a kérdezőnek is illene magát összekapnia.

“Te úgy véled, ha ki tudtál lépni egy rossz kapcsolatból, akkor mindenki ki tud.”

Nem, nem tud mindenki, ez így igaz, illetve önmagától nem tud, mert ha valaki fizikailag nincs bezárva, az csak saját magára vessen.

Ezt kéne megérteni.

“Ezt mondta a kérdező mindvégig, hogy az ilyenek szadisták, betegek - megkockáztatnám, hogy valódi gonoszok.”

Tudod itt lett teljesen hiteltelen a válaszod.

Gonosznak titulálod őket, holott lehet csak áldozatok.

Lehet őket is megnyomorította valaki lelkileg, az anyja vagy az apja vagy bárki ezért lett ilyen.

De te kikiáltod őket gonosznak, holott az esetek döntő részében egyáltalán nincsennek tudatában annak, hogy mit művelnek, vagy mit okoznak.

Aki tudatosan csinálja az más, de 99 százalékban nem így van.

Innentől kezdve, te mi alapján bűntetnéd őt, aki szintén áldozat lehet részben, hisz akit egészségesen nevelnek az nyílván nem lesz mentálisan sérült szadista?

Mert akkor ezt is nevezhetjük “áldozathibáztatásnak”.

Tehát te bűntetnéd őt, gratulálok.

A másik ember meg persze áldozat.

Taps.

Ezt kéne megérteni, mindenkinek megvan a saját felelőssége.

Annak is aki tudtán kívül bántalmaz valakit lelkileg, még ha részben az áldozati mivoltából is teszi.

És annak is aki ezt eltűri, igen annak is.

Egyébként ez egy k+rva egyszerű lecke az életben és döbbenetes mennyien nem képesek befogadni.

Tudod az életben van mondjuk 1000 ilyen alap lecke amit illik elsajátítani, ha élni akarsz.

1. lecke mondjuk, hogy ne bízz meg mindenkiben.

Faék egyszerű, de amíg ezt nem sajátítja el valaki sorban kapni fogja a pofonokat. És lehet a másik fél is hibás aki átveri/megvezeti/kihasználja, de aki nem képes megérteni, hogy nem bízhat meg mindenkiben az is.

És akkor valahol 2 és az ezredik ilyen lecke között van, hogy ismerd fel a saját felelősséged. Szinte mindenben van felelősséged, mert választásod szinte mindig van. Akkor is, ha az egyik alternatíva rosszabb a másiknál.

Akkor is a te felelősséged legalább részben.

Az, hogy milyen élethelyzetet dob a gép az mondjuk nem, de hogy te hogyan reagálsz rá az igen.

Ha te a saját jól felfogott érdeked szerint mindent megtettél, mégis csőbe húztak akkor beszélhetünk a másik bűnéről.

De ha csak állsz ott kukán (képletesen) és hagyod megtörténni azt amit nem akarsz, ha nem vagy hajlandó cselekedni akkor te is vétkes vagy.

És ezt nem felismerni, és csak a másikat bűntetni, mintha neked nem lenne ebben felelősséged, ez egy igencsak félrement alapjaiban hibás világlátás.

Az összes többi amit írsz, csak fölösleges rizsa a lelki folyamatok összetettségéről és bonyolultságáról.

Igen, valóban összetett és bonyolult, de ettől még nem lesz kevésbé igaz, hogy mindenkinek megvan a felelőssége amit fel kell ismernie.

Mert minden ebből indul ki.

Már önmagában abban is van felelősséged, hogy hajlandó vagy-e lelkileg továbbfejlődni, vagy negyvenéves korodig megmaradsz egy 20 éves szintjén.

Választhatsz úgy, hogy nem képezed magad tovább, de ha agyilag zokni maradsz, ha nem tudsz érettebben kezelni egy kapcsolatot, ha elmegy melletted a világ, magadra vess.

Törekedjünk a világ megváltoztatására és jobbátételére ez rendben van.

De nem felismerni azt, hogy vannak a világ megváltoztathatatlan természetéből fakadó problémák az idiótaság.

Ha te bemászol egy kertbe ahol van egy harapós kutya, az meg megtámad, nem a kutya a hülye.

Márpedig kezdünk ebbe az irányba menni.

Más ha a kutya kiszabadul és megharap az utcán, akkor van miről beszélni, de direkt elébe menni a dolognak és elvárni, hogy minden a kis világlátásunk szerint történjen az erősen aggályos.

“Még mindig baromság, mi...?”

Sajnos az.

És bár korábban meg voltam róla győződve, hogy a férfiak b+rmok, kezdem belátni, hogy a nők is megérdemlik a sorsukat.

Mert bizony nem mindig a gonosz férfiak babrálnak ki a nőkkel, akiket elnyomva tartanak.

Ha egy nő nem képes felnőni és befogadni a világ természetét, hanem elvárja, hogy minden az elképzelése szerint történjen, aztán ha mégsem akkor játsza a lelki sérültet, akkor bizony megérdemli.

Mégegyszer mondom, mem arról van szó, hogy a csúnya rossz világnak ne lenne felelőssége, hanem arról, hogy neked éppen annyira van.

Faék egyszerű értsétek már meg.

Aztán ha valaki tényleg olyan helyzetbe hoz, ahol VALÓBAN nincs választásod, és nem csak te hisztizel, hogy nem akarsz/nem mersz, ott lehet elkezdeni beszélni a másik felelősségéről.

Na ez egy alapvetés, nem kell megérteni és elfogadni, de megvan annak is a következménye amin viszont nem illik csodálkozni.

Nem krisztusi fordítsd oda a másik orcádat is, illetve a gyengéd érzelmeim a gyengéd oldalad iránt mindennél erősebb dolgok miatt nem hagy ott egy nő egy bántalmazó, vagy nőt megalázó férfit.

Az egyik ok félelem. Félelem nem feltétlen csak az adott férfitől, hanem a mihez kezdek utána dologtól. Kialakult már egy görcsös ragaszkodás és megszokás ami már irreális látásmódot alakít ki egy ember fejében. Konkrétan fóbiás félelem alakul ki az utána való egyedülléttől, mert irreális viszonyulás lesz hozz, ami teljesen eltúlzott.

A másik pedig ösztön. A nő számár akkor is domináns fél lesz és lehet a fejében tudatosan ott van, hogy ez neki milyen rossz, az ösztönei viszont azt mondják, hogy ő a megfelelő egyed a tovább örökítéshez. Durva, erőszakos és gátlástalan egyedek nem a mai, de régen adott környezetben előnyös tulajdonságok lehettek. Laza, de nagyobb közösséget gondolunk el, de még a természetben. Olyat mint pl. a páviánokét. Ott az ilyen egyedek elveszik a gyengébbektől a táplálékot, lopnak, már csak azért is tudnak szaporodni több nősténnyel, mert megerőszakolják őket. Igen erőszak, mert alapvetően ott is van rangsor és a nőstények gyakran maguk is csak a tetején lévővel szeretnének szaporodni. Viszont nem kell a tetején lenni, de egy ilyen hím egyszerűen minden helyzetből kicsikar valamit az erőszakosságával és gátlástalanságával. Mind táplálékszerzés és szaporodás szempontjából sikeres, lényegtelen, hogy milyenek az eszközei. Ha az utódai rá fognak hasonlítani, akkor ez mehet tovább a végtelenségig és ez a többsejtűek mozgatórugója. Ennek már nincs létjogosultsága, de attól még meg van ez az ösztön sok nőben. Most mondhatják sokan, hogy nem ilyen egy rosszfiú, mert van egy ábránd, hogy milyen a rosszfiú. Nem, a rosszfiú egy tág fogalom, de a gyökere ez mindegyiknek. Egy testi erő, agilitás pl. nem feltétlen ér annyit szelíd jellemmel, mint egy gyengébb valaki, aki gátlástalan és kíméletlen. Ilyen a természet, hasznosak lehetnek ezek a tulajdonságok és ez bele van kódolva a nőkbe