Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vannak olyan nők/férfiak, akik az átlagon felüli külsejük ellenére se voltak még együtt soha senkivel?
28/F
Azért kérdezem, mert én pont ilyen vagyok. Történt ez valószínűleg azért, mert gyerekkoromban elég dagadt és ronda gyerek voltam, és utáltak a lányok. Undorodtak tőlem, csúfoltak, fintorogtak, afféle közellenség voltam. Úgy nőttem fel, hogy természetesnek vettem a női nem ellenszenvét. Kb 15-16 éves koromra kezdtem lefogyni, ezzel együtt megváltozott az arcberendezésem is, és mindenféle álszerénységet hanyagolva azt mondom, elkezdtem jól kinézni. Addig persze EGYETLEN lány barátom se volt, soha. Nem is beszélgettem velük egy mondatot se, mert mint mondtam, utáltak. Talán 17-18 éves lehettem, amikor először 2-3 mondatnál többet beszélgettem néhány lánnyal, közeledtek felém mert már jól néztem ki, de akkor már késő volt. Kimaradt a felnövésemből az a fontos szakasz, hogy otthonosan, "anyanyelvi" magabiztossággal megtanuljak kommunikálni a női nemmel, úgyhogy ami ezután jött, már mind mesterséges. Nőkkel csak mesterséges módon tudok beszélni, ösztönösen nem. Mondják is a hátam mögött, hogy bár jól nézek ki, de olyan furcsa vagyok hogy az zavarbaejtő. Amúgy udvarolni se tudtam soha. Intellektuális úton próbáltam meg később is a nőkhöz közeledni, de az soha nem járt sikerrel. Azt vettem észre, hogy ők a közvetlenséget, a merészséget, és az intellektust mellőző laza szöveget szeretik, tehát, ami ösztönből jön, azaz, ami nekem sosem jött. Az évek teltek, szerencsém se volt soha, mert ismerettségi körömben a szebb lányok mindig elkerültek, legyen az főiskola, gimnázium, konditerem, uszoda, munkahely, stb. Mindenhol csak idősebb, vagy hozzám nem illő nőkkel hozott össze a sors. Végül 28 éves lettem, és itt állok úgy, hogy soha, nemhogy nem feküdtem le senkivel még, csók se volt, de a kezét se fogtam meg soha egy lánynak se. Ez elég hihetetlen, és komikus is, tudom. Annyira viszont soha nem voltam kétségbeesett, hogy elmenjek prostihoz, vagy valami lebuj club-ba egyéjszakás kalandot hajszolni, mert mint mondtam, én inkább intellektuális típus vagyok, és ha ezzel a stilussal nem jön össze semmi, akkor inkább nem is kell. Valószínűleg soha nem lesz senkim, egyszűen az életem mindig a lehető legtávolabb sodródott ennek lehetőségétől, és már nemigen hiszek benne, hogy ez bármikor változni fog. Tehát az lenne a kérdésem, hogy ezzel a komédiába illő élettörténettel csak én rendelkezem, vagy azért más is jár ugyanebbe a cipőbe?
válasza:" én a stílusom miatt örökre egyedül maradok"
Mennyire vagy egyebkent tolerans?
Vagy a Te stílusodat másoknak el kellene fogadnia. Te viszont a mas gondolkodasmodot nem viseled?
válasza:"Tudom, egyedül vagyok az álláspontommal"
Nem vagy egyedül, a 99 %-át én is így gondolom, mint Te.
"mindezekért a felszínes párválasztást okolom"
A felszínesség, hűtlenség, valós emberi értékek hiánya.
A legtöbben megalkusznak, "inkább legyen valakim, ha nem is olyan, mint akire vágyok, mindig jobb, mint egyedül."
Én pont az ellenkezőjét vélem. Inkább örökre egyedül, mint olyannal, aki nem hozzám való.
"Én nem a nőket nézem le, hanem ezt a felszínes gondolkodásmódot. Legyen az nő vagy férfi. Egyszerűen képtelen vagyok józan ésszel feldolgozni."
Érdekesen hozza a sors, hogy akik szinte semmilyen emberi értékkel nem rendelkeznek,
azoknak mégis van valakijük. Ám, mégsem becsülik meg az illetőt.
Ez vajon miért lehet?
válasza:Furcsa. Itt egy értékes emberi tulajdonságokkal rendelkező ember, aki szegény nem talál párt míg minden más tahó kicsinyes, felszínes ember - aki megalkuszik a rossz minőségű anyaggal is - mind párkapcsolatban van. Szörnyű.
Ez alapján nem értek egyet azzal a megállapítással, miszerint nem lenne humorod. Remélem ezek az általam fent írt szintű hozzászólások és nyafogások mind viccek, és akkor most nevetünk egy jót, meg azon is, hogy hányan beugrottak ennek...
De ha komolyan gondolod, akkor valóban örökre egyedül leszel. Tudod miért?
1.) A felszínes emberek, meg akik kevesebbel is beérik, ha nincs jobb, neked nem kellenek, pedig talán ők még vevők lennének rád.
2.) Olyan társat keresel, akit nem a felszín érdekel első sorban, hanem a belső értékek. Nekik pedig Te nem fogsz kelleni, mivel:
- A hozzászólásaid azt éreztetik, hogy lenézed a nőket. Az emberek nem szeretik, ha valaki lenéz rájuk a nagy egója tetejéről.
- Felszínes vagy. Tudod miért? Mert csomó emberről kapásból ítéletet mondtál anélkül, hogy amúgy egyáltalán ismernéd őket. Rájuk nézel, és mert mondjuk ki van gyúrva vagy ki van festve, rögtön felszínes. Szerintem ez a felszínes hozzáállás. Nem is ismered az illetőt, de már leírod, már lenézed, te már ezerszer jobb vagy nála akár pár szó alapján is.
- Irigy vagy. Tudom, hogy le fogod tagadni, de a soraidban az is ott van, hogy amíg az általad felszínesnek titulált emberek párkapcsolatban élnek, addig te egyedül vagy. Azt hiszem sejtheted, hogy ennek azért kell lennie valami okának.
Összefoglalva: olyan magas elvárásoknak megfelelő embert keresel, amely elvárásoknak jómagad sem felelnél meg, talán csak szeretnél. Olyan embereknek, akik ezen magas elvárásoknak megfelelnek, nem fogsz kelleni, mert nyilván hozzájuk hasonló pát keresnek, és az nem te vagy.
Egyébként miért fáj az neked, ha valaki felszínesen választ társat? Miért fáj az neked, ha valakinek fontosabb a szexualitás, mint neked? Miért fáj az neked, ha valaki egy éjszakás kalandra vágyik, és megy, és kipróbálja? Lehet te nem éreznéd magad jól, ha azt tennéd, amit ő, de ha neki jó így, miért ne tehetné? Csak azért, mert szerinted ezt jajj nem szabad? Ez beszűkült látásmódra vall. Szerintem mindenkinek jogában áll úgy élvezni vagy rontani el az életét, ahogyan jólesik neki.
Félreértés ne essék, a saját értékrendem szintén hasonló ehhez: inkább hosszú távú kapcsolatot keresek (még nem volt 2 évnél rövidebb kapcsolatom), és jobban érdekelnek a belső értékek mint a szexualitás vagy az egyéb külsőségek. De engem például egyáltalán nem zavar ha valaki az egy éjszakás kalandokat szereti, nem fogom érte lenézni, sőt úgy gondolom attól még lehet jó ember, és ha valóban az, szívesen barátkozom is vele, annyi, hogy én nem vagyok kapható egy éjszakás kalandokra. De ha ő ettől boldog, tegye. Ugyan így vagyok az alkohollal is: én személy szerint sose tudnék pár kortynál többet legyűrni belőle, nem szeretem, és már maga a tudat is borzongással tölt el, hogy olyan anyagot vigyek a szervezetembe, ami rossz neki, ami mérgezi. De csupán emiatt nem fogok senkit sem lenézni, ha alkoholt fogyaszt. Sőt, ha úgy adódik, haza is viszem, ha kell hánytatom is, ha az illető az ismerősöm/barátom. Tartsuk tiszteletben mások véleményét, értékeit, és azt is, hogy ez különbözhet a sajátunktól, és lehet őt más dolgok teszik boldoggá. Ennyi.
Hogy én felszínes lennék? Akkor tisztázzuk a dolgot: Az én szótáramban a párkapcsolati felszínesség azt jelenti, ha valakik csak néhány egyszerű dolog alapján döntenek, mert nem gondolkodnak mélyebben. És ha szerinted én felszínes vagyok amiatt, mert olyan dolgokat vennék alapul párkeresési szempontból, hogy a kiszemeltem hozzám hasonlóan a mélyebb tartalmak alapján válasszon párt, akkor én nem tudok mit tenni. Ennyi erővel az is felszínes, akinél alap, hogy gyilkosokkal nem jön össze. "Te lenézed a gyilkosokat! Egyetlen tulajdonság alapján ítélkezel!"
Igen is, de nálam elsődleges, és alap szempont, hogy olyan párt találjak magamnak, akinél nem a duma, és a humor a döntő érv hogy valaki szimpatikus e neki vagy sem, hanem az emberség, a hűség, a biztosság, a becsület. Ha emiatt engem valaki (vagy mindenki) felszínesnek hív, akkor a jelenkori párkeresési trendek, igények még annál is jóval igénytelenebb, hitványabb szinten vannak, mint azt eleve is lesúlytó gondolataim alapján feltételeztem.
Irígy lennék? Ugyan kire? Azokra, akik összejönnek, szakítanak, sírnak, depresszióba esnek, újra összejönnek, megint szakítanak, unják egymást, aztán mégis szerelmesek, de minden héten balhéznak, míg egyik meg nem csalja a másikat, és ketté nem mennek? Aztán ha van gyerek, akkor fizethetik a gyerektartást, stb. Mert minél inkább haladunk előre, egyre jobban széthullanak a családok. Egyik barátom általános iskolás tanár, osztályfőnök, most nyolcadikosak a csapata, és meséli, hogy 24 házaspárból (a gyerekek szüleiből) 18-an váltak el. 13 évesek a gyerekek! És a szüleik már most elválltak a legtöbben! Annyira önző lett a társadalom, hogy még a gyerekek érzéseire se adnak. Úgy nőnek fel a gyerekek, hogy természetesnek veszik azt, hogy nekik is ketté mentek a szülei, meg Nóri szülei is, meg Pistike szüleinek, meg a háromnegyed osztálynak még, és ők is, ha házasok lesznek valaha, egyáltalán nem a kötődést fogják látni a dologban, hanem azt: hogy ha mégse jön össze, szakítunk mint a szüleink annó... Köszönöm, nem irígykedem rájuk. Ha valakire is irígykedhetnék (bár ez rossz szó, inkább becsülöm, és felnézek rájuk), hát az a nagyon csekély létszámban előforduló házaspár, akik legelső szerelmükkel az életben összejöttek, és halálig együtt maradnak, boldogan.
Nekem nincs azzal bajom, ha valaki ilyen vagy olyan, prosti volt e, vagy kazánszerelő, ha csak haverok, ismerősök, elfogadom őket. Na de ha kizárólag a párkapcsolati-lehetőség szemszögéből kell vizsgálnom a nőket, akkor egy sokkal szigorúbb szűrőn keresztül nézem őket persze. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a szűrőt magammal viszem a közéletbe, és haragos szemmel vizslatom Jucikát, a buttikost, Zsófit, a fagyiárust, nem. Hozzájuk kedvesen viszonyulok, elfogadom őket, és békében élünk, mert nem akarunk egymástól semmit.
válasza:Teljesen félreértetted amit írtam: úgy értettem, ha valaki érdeklődik mondjuk a divatlapok után, vagy bármi, akkor már leírod, anélkül, h egyáltalán megismerted volna rendesen...
A hosszú házasságra esküszöl? Szerinted a gyerekeknek úgy jobb? Az én szüleim is elváltak: előtte sem volt hú de jó a hangulat, folyton veszekedtek, ajtócsapdosás, stb.. Őszintén: jobb volt egy szülő mellett átaludni az éjszakát a válásuk után, mint egy rejtekhelyről figyelni remegve és aggódva, hogy nem tesznek-e kárt egymásban, és persze attól is félni, ha netán valamelyik útjába kerülsz, amikor ilyen mérges, akkor vajon megúszod-e épségben. Ne légy naiv! Egy párkapcsolatot/házasságot hosszú távon nagyon nagy munka fenntartani és rengeteg buktató van, amiről neked, akinek sose volt párkapcsolata, fogalmad sincs. Vannak kapcsolatok, amiket egyszerűen nem érdemes, veszteséges fenntartani, mert vagy az egyik, vagy a másik fél olyan változásokon megy keresztül, amivel együtt a két ember már egész egyszerűen nem kompatibilis és csak szenvednek és ezt egy gyerek is érzi ám, nagyon is!
Álomvilágban élsz: nincs tökéletes párkapcsolat, ennyi. Ha igazán szeretsz valakit, akkor képes vagy kompromisszumokra érte. És egy olyan párkapcsolat, amelyben legalább néha nincsenek nézeteltérések, veszekedések és békülések, valami nem stimmel... Ugyanis ez a természetes: attól jó egy kapcsolat, hogy ezeket képesek vagyunk kezelni, megoldani, kompromisszumot kötni, megérteni a másik álláspontját is, stb.
Lehet hogy én a szüleimből indulok ki, akik azon ritka házaspárok közé tartoznak, akik boldogan, békében élnek 30 éve. Ha voltak bajok, közösen lerendezték. Valószínűleg kicsit minden gyerek a szülei példáját fogja követni tudat alatt. Sajnálom, hogy sokaknak ilyen feszült gyerekkoruk volt/van, én boldog közegben nőttem fel, és ezt szeretném szülőként is megvalósítani a -sajnos valószínűleg soha meg nem születő- gyerekeimnek. Szerintem egy jó kapcsolat alapja, ha előbb a két fél összebarátkozik, később lelki társak lesznek, és utána jöhet a párkapcsolat. Mert akik úgy jönnek össze, hogy egymás seggét fogdossák egy szórakozóhelyen, gyakorlatilag nincs semmi közös témájuk és csak a testi vonzalom meg a felszínes dumcsi köti őket össze, az nagyon instabil. Ha a testi vonzalom megfakul, onnantól semmi nem tartja össze a két félt. Ez a testi vonzalom (szeretethiány, egyedülléttől való félelem) pár hónaptól pár évig terjedő időszakig szokott csak kitartani, az ennél hosszabb kapcsolatokhoz a közös mentális hullámhossz is szükséges.
Abban igazad van, hogy mivel egyedül voltam egész életemben, fogalmam sincs, milyen problémák jöhetnek felszínre egy párkapcsolaton belül. Valóban, tapasztalatlan vagyok ebben. Viszont úgy gondolom, hogy mivel az egyedüllétet is rendületlenül viselem, érzelmi csapongások és megingások nélkül, lelkileg erősebb vagyok a legtöbb embernél, így azt is elviselném, ha párkapcsolati problémáim lennének. Legalábbis, feltételezem magamról. Egyedül akkor szakítanék, ha hűtlenségen kapnám a nőt, de az ellen nem tudok mit tenni. Kettőn áll a vásár, én a magam részéről mindig hűséges maradnék, mert tudom, milyen egyedül. Ezért gondolom meg ötvenszer, százszor is, hogy kit találjak magam mellé. Ha nem találom meg, akkor maradok egyedül. Kicsit nehéz lehet belegondolni az én helyzetembe, mert én mindig az eszem után mentem, nem az ösztöneimre hallgattam. Nem azért tartom magam intellektuális embernek, mert olyan okos lennék, egyszerűen csak azért, mert mindig a fejem után megyek, nem pedig a pillanatnyi érzelmeim után. Azért nehéz ez a téma, mert a racionális, és az érzelmes ember gondolkodásmódja teljesen más, és nem tudjuk egymás szemszögéből teljesen megérteni a dolgokat. De örülök, hogy vannak ezek a párbeszédek, mert legalább kicsit ráláthatok a többi nézőpontra is, még ha nem is kell velük egyet értenem.
válasza:Nos, ha ennyire racionális vagy, javaslom figyelmedbe a szexuálpszichológia témájú könyveket. Nem, a látszat ellenére zömmel nem a szexről szól. "A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az minden másról."
Szerintem tanulságos lehet neked is.
Kedvcsinálóként: például nagyon érdekes dolgok vannak leírva a női és férfi szexualitásról benne. Mert mily meglepő, a nemek ebben is különböznek. Vagy például arról is olvashatsz, milyen okai lehetnek annak, ha egy nő megcsalja a párját, és milyen okai annak, ha egy férfi teszi ezt... Tényleg sok mindent megtudhatsz belőle a párkapcsolatokról, működésükről, milliónyi buktatóikról.
Lehet túl pesszimista vagyok, de szerintem nagyon ritka az, hogy két ember egy életet le tudjon élni egymás mellett manapság. És nem azért, mert felszínesek, stb., azaz saját hibájuk/hiányosságaik miatt, ahogyan azt te írtad. Egyszerűen a mai világ nem alkalmas erre: nincs időnk egymásra, magunkra sem, semmire sem. Nincs energiánk és időnk, amit egy jó kapcsolat fenntartása igényelne. Mindenütt azt látod, hogy ha valami elromlik, dobd ki és vegyél egy újat... Ha az emberek éveken keresztül a szőnyeg alá söprik a problémákat és csöndben nélkülöznek, míg végül végzetes következményei nem lesznek ennek.. de van akivel nem is lehet megbeszélni ezeket a problémákat. Ez a kor ilyen. Sajnos vagy szerencsére...
Pontosan, tudom, hogy ez a világ ilyen. Mivel én e téren régimódi vagyok, ezért is adom fel lassan teljesen a reményt, hogy valaha is találok egy olyan nőt mint jómagam. De végtérre is nem búsulok ezen, valakinek az egyedüllét a legjobb megoldás. Lehet hogy így van ez jól. Egyedül mondhatom, hogy teljesen gondtalanul élek, jó munkám van és sok hobbim, sok barátom és tényleg nem panaszkodhatom az anyagiakra se. Amit csak szeretnék, megtehetek az életben, rugalmas az időrendem. Összességében tehát elégedett lehetek az életemmel, és szerencsére van annyi elfoglaltságom és hobbim, hogy életem végéig kellemesen le tudjam kötni magam. Vannak akik a nem létező "örök boldogság" vak hajszolása közepette képtelenek észrevenni, hogy mennyi mindenük is van igazából, amit talán jobban is meg kéne becsülni. Köreimben a párok mind érzelmi hullámvasúton ülnek. Hol nagyon fent, hol nagyon lent. Én inkább szeretek midig ézrelmileg a "középhullámon" maradni. Én megbecsülöm amim van, és nem hajszolom a többet.
Én azért tudom, hogy hűséges lettem volna a nőkhöz, mert az egyedülléthez is hűséges tudok maradni, ha az elveimről van szó. Egy megfelelő nő megszerzése esetén pedig a hűség lett volna az alapelvem.
Szerintem abban megegyezhetünk, hogy akkor tesszük a legjobbat, ha mindannyian a saját igazságunk, és belátásunk szerint éljük az életünk. Ki-ki a magáét, úgy, ahogy helyesnek gondolja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!