Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vannak olyan nők/férfiak, akik az átlagon felüli külsejük ellenére se voltak még együtt soha senkivel?
28/F
Azért kérdezem, mert én pont ilyen vagyok. Történt ez valószínűleg azért, mert gyerekkoromban elég dagadt és ronda gyerek voltam, és utáltak a lányok. Undorodtak tőlem, csúfoltak, fintorogtak, afféle közellenség voltam. Úgy nőttem fel, hogy természetesnek vettem a női nem ellenszenvét. Kb 15-16 éves koromra kezdtem lefogyni, ezzel együtt megváltozott az arcberendezésem is, és mindenféle álszerénységet hanyagolva azt mondom, elkezdtem jól kinézni. Addig persze EGYETLEN lány barátom se volt, soha. Nem is beszélgettem velük egy mondatot se, mert mint mondtam, utáltak. Talán 17-18 éves lehettem, amikor először 2-3 mondatnál többet beszélgettem néhány lánnyal, közeledtek felém mert már jól néztem ki, de akkor már késő volt. Kimaradt a felnövésemből az a fontos szakasz, hogy otthonosan, "anyanyelvi" magabiztossággal megtanuljak kommunikálni a női nemmel, úgyhogy ami ezután jött, már mind mesterséges. Nőkkel csak mesterséges módon tudok beszélni, ösztönösen nem. Mondják is a hátam mögött, hogy bár jól nézek ki, de olyan furcsa vagyok hogy az zavarbaejtő. Amúgy udvarolni se tudtam soha. Intellektuális úton próbáltam meg később is a nőkhöz közeledni, de az soha nem járt sikerrel. Azt vettem észre, hogy ők a közvetlenséget, a merészséget, és az intellektust mellőző laza szöveget szeretik, tehát, ami ösztönből jön, azaz, ami nekem sosem jött. Az évek teltek, szerencsém se volt soha, mert ismerettségi körömben a szebb lányok mindig elkerültek, legyen az főiskola, gimnázium, konditerem, uszoda, munkahely, stb. Mindenhol csak idősebb, vagy hozzám nem illő nőkkel hozott össze a sors. Végül 28 éves lettem, és itt állok úgy, hogy soha, nemhogy nem feküdtem le senkivel még, csók se volt, de a kezét se fogtam meg soha egy lánynak se. Ez elég hihetetlen, és komikus is, tudom. Annyira viszont soha nem voltam kétségbeesett, hogy elmenjek prostihoz, vagy valami lebuj club-ba egyéjszakás kalandot hajszolni, mert mint mondtam, én inkább intellektuális típus vagyok, és ha ezzel a stilussal nem jön össze semmi, akkor inkább nem is kell. Valószínűleg soha nem lesz senkim, egyszűen az életem mindig a lehető legtávolabb sodródott ennek lehetőségétől, és már nemigen hiszek benne, hogy ez bármikor változni fog. Tehát az lenne a kérdésem, hogy ezzel a komédiába illő élettörténettel csak én rendelkezem, vagy azért más is jár ugyanebbe a cipőbe?
A kommunikációs készség is tanulható, fejleszthető. Beszélgess minél többet nőkkel tét nélkül. Pl kolléganővel, a boltban, edzésen stb semleges dolgokról.
Idővel természetes és könnyed lesz.
"ha nem vagy autószerelő, akkor aztán tökmindegy mivel próbálkozol, magadtól nem fogod tudni beindítani."
Nem gondolom így. Tegyük fel x ideig nem tudsz szerelőt hívni.
mit csinálsz? vársz a csodára?
én biztos nem. Mivel nem nekem van egyedül ilyen autóm, hanem még néhány ezer készült belőle megnézem a gépkönyvét, rákeresek a hibára. Valószínűleg másnál is előfordult már ez. --> Ha igen, biztosan van róla infó, mit lehet vele kezdeni.
pl. ha bezárod a kulcsot a kocsiba.
Reménytelen eset, de elég sok módszer van rá, hogy ki tudd akár otthon is nyitni.
De akár egy biztosítékot kicserélni sem nagy dolog.
Ha nem sikerül, hívok természetesen szakszerű segítséget is. Azonban nem intézem el annyival, hogy úgy sem fog menni.
"Akkor majd, az idősebb nőket talán le lehet majd nyűgözni mély, és tartalmas beszélgetésekkel is, már az első találkozásnál"
Nem, nem lehet.
Ha első témád, ahelyett, hogy általánosan érdeklődnél az adott személyről, valami nagyon egyszerű témát felhozva, pl hová jár egyetemre, ehelyett a Heisenberg-féle meghatározhatatlansági elvről kérdezed, mégis mit vársz?
Az emberek, lányok elsőre általában egy laza, könnyed beszélgetésre vágynak, amely szórakoztató.
Később lehet elmélyülni ilyen témákban is természetesen.
Egy műszaki karra járó lány, biztosan számol neked fejben kétszeres deriváltat is. Ne gondold, hogy intellektuálisan annyira elmaradottak lennének.
De miért kéne állandóan tudományos témákban elmerülni?
Nem mindenkinek ez jelenti a kikapcsolódást.
Nagyon általános, informatív jellegű, érdeklődő kérdésekkel érdemes kezdeni.
Nekem, ha valaki a bemutatkozás után azt kérdezi, hogy mit gondolok pl. a legnagyobb prímszámról, ahelyett megkérdezné valójában mi érdekel, és a véleményemet nem meghallgatva elkezdené a saját tudományos kiselőadását, ahogy írtad nagyon kellemetlenné és fárasztóvá válna a társasága.
Én nem értem, a nők miért nem fogékonyak az intellektusra. Ez kicsit kultúrrasszizmus. Férfiakkal rögtön, első találkozásra is olyan mély témákig el tudok jutni, mint mondjuk az időutazás, a tudatos álmok, az evolúció, az asperger szindróma, stb, és egyáltalán nem erőltetett beszélgetések ezek, sőt, az elménk szárnyal olyankor. Hangsúlyozom, legelső beszélgetéseknél is! A nők meg arra vágynak hogy showder klubba, vagy mornong show-ba illő "magasröptű" poénokat eregessek nekik, és ettől lesz jó dumám? Köszönöm, inkább lemondok róla. Elég sok kudarc ért már ahhoz, hogy cinikus humorral tudjam felfogni ezt az egészet, de van egy szint, ami alá soha nem fogok menni, még ha egész életemben egyedül is kell maradnom. Lassanként rájövök, hogy inkább mindig adom magam, aztán ha valami lehetetlennel határos véletlen során összeakadok egy hasonló gondolkodású és küllemű nővel mint én, persze kéne hozzá jópár bolygó-együttállás is, akkor összejöhet a dolog. Van rá 0,00000001% esélyem, de annyi azért van. Addig meg maradok egyedül.
Kicsit elkanyarodtunk a fő kérdéstől.
azonnal szakember közben kezdj társkeresőzni ott könnyebb társalogni
amúgy sok lány írt rád itt most emiatt?
Írtam prvivátot. Beszélgethetnénk?
23/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!