Az érdekelne, h. mennyire van (még) igény a normális, szereteten, szerelmen, vonzalmon, (tiszteleten? ) alapuló szexre, amiben a fő csapásvonal szintén az egymás kölcsönösen boldoggá tétele?

Persze hogy van rá igény, sőt ez az ideális.

De azért valamennyi átmenetre szükség van a teljesen naturál szex és a nagyon szélsőséges dolgok között.

Nemrég volt itt egy iromány amit egy lány írt, hogy mit képzel a pasija hogy a harisnya tetszik neki mert akkor nem rá izgul hanem a harisnyára.

Na most aki ennyit sem képes megtenni hogy felvegyen egy szexi harisnyát az köszönöm nem kell.

Már megint a harisnya... Kinek kell ez? A nőre izgulj fel! Édes Istenem....

Amúgy a dildóval mi a baj? Barátnőmmel 8 hónap alatt kb. 200-szor együtt voltunk. A dildóját 2-szer vettük elő.

Más zárójeles dolog nem érdekel. A jó szeretkezést azért meghallgatnám hogy mit takar neked. A csajom nem szereti például a maszatolást, hanem keményen meg kell dugni, ő ugyanígy lovagol. Nem lassan, ha érted. Az orgazmuskészsége nagyon jó.

Csak egy kérdés: te amúgy élsz rendszeres nemi életet?

Olyan verzió nincs, hogy arra volna-e igény, hogy két ember - mindenféle zárójelek, meg kőccsönöstiszteletességes normálisságok nélkül -hóttegyszerűen csak b@sszon egy jót?

Mert oda én is jelentkeznék.

Ki mondja meg, hogy milyen egy jó szeretkezés?

Nekem volt olyan nőm, aki kizárólag csiklónyalástól élvezett el, és szívesen, lelkesen és nagy hozzáértéssel szopott. Mivel nekem is ez volt a kedvencem, soha nem is hatoltam bele, legfeljebb egy ujjal, nyalás közben. Most akkor ez nem volt rendben?

Szerintem nagyon is.

A Gyakorin olyanokkal találkozunk, akiknek kérdésük van, sokszor azért, mert valami extrémmel szembesültek. Ez messze nem az átlag.

És igen, nagyon finom a rakott krumpli, meg a rántotthús, de néha megkóstoljuk a szusit is, aztán vagy ízlik, vagy nem.

Van egy angol közmondás: úriember nem csodálkozik.