Mit kezdjek a nimfomániámmal?

Amióta csak elvesztettem a szüzességemet (6 éve), folyamatosan szexelni akarok. Az akkori párommal 3 évig voltam együtt, de sosem elégített ki, nem is érdekelte különösebben. A következővel 4 évig voltam, de csak az első hetekben volt jó vele, akkor nagyon odatette magát, és én nagyon élveztem, de aztán eltunyult, és még 4 évet lehúztam mellette úgy, hogy a végén már egyáltalán nem kívántam, mert minek, ha úgyse akar nekem örömet szerezni.

Megjegyzem, soha nem csaltam meg őket, még csókkal sem. Én velük akartam kiteljesedni, csak nem jött össze. Egész nap a nyakukon csüngtem, de ők nem akarták annyiszor, amennyiszer én, és felhúzva maradtam. Évekig csak tűrtem, aztán leléptem, mert ezt hittem, találok majd egy igazi férfit, aki képes rá. Nyilván más gondok is voltak velük, csak ezt itt nem részletezném, mert nem ide tartozik.

Elkezdtem ismerkedni egy sráccal, akibe iszonyat mód belezúgtam, és azt hittem, ez a hatalmas tűz már elegendő lesz, de úgy dugott meg, mint egy prostit, aztán el is hagyott. Nagy nehezen esett csak le, hogy nőcsábász volt.

Az utána jövővel már óvatosabb voltam, nagyon vigyáztam, nehogy ő is átverjen, de ő még profibb volt, mint az előző, vagy az is lehet, hogy csak én vagyok még mindig ennyire naiv, nem tudom. Ő is lelépett utána.

Annyira kikészültem, hogy állandóan felhúzva hagynak, hogy úgy döntöttem, többé nem fogok lefeküdni senkivel, amíg nem tudom 100% biztosra, hogy nem hagynak el. Csak az a baj, hogy amíg ennyire ki vagyok éhezve, nem bírok majd nekik nemet mondani, ami megrémít.

Van egy barátom, aki bedobta, hogy mit szólnék egy barátság extrákkal kivitelezéshez. Eleinte nem akartam, mert érzelmek nélkül el sem tudtam képzelni, de végül belementem, hátha lenyugtat kicsit, és majd ha már nem vagyok ennyire naiv meg kiéhezett, nem fognak még egyszer kihasználni, és újra randizhatok.

Csak az a gond, hogy még vele sem elég jó. Pedig ő tényleg odateszi magát, sosem hagy felhúzva, de az a baj, hogy érzelem nélkül alig tudok elmenni, vagy egyáltalán nem tudok. Jó vele, kedves és önzetlen, de mégsem elég. Éjjel-nappal reszelnék, de annyit egy férfi sem bír, többel meg nem fogok, nincs az az isten. Már az is meredek tőlem, hogy egy baráttal csinálom, akibe nem vagyok szerelmes, de úgy éreztem, ha visszautasítom, meg fogok őrülni. Masztizni majdnem minden nap szoktam, de nyilván az sem elég.

Mit csináljak szerintetek? Miért vagyok ennyire éhes? És hogyan oldjam meg, hogy lenyugodjak végre? Félek, ha megtalálom az igazit, az sem fog tudni annyit teljesíteni, amennyi nekem kell, és elhagy, mert nem érzi férfinak magát.

Már bőgni lenne kedvem, annyira nehéz ez a helyzet. Folyamatosan írogatnak nekem, randikra hívnak, és bármelyikkel lefekhetnék, mert úgyis tudom, hogy csak ennyit akarnak, de nekem nem erre van szükségem. Nem akarom ilyen emberekkel bemocskolni magam, már ez az 5 is nagy szám, nem akartam soha ennyi pasival lefeküdni. Tudom, hogy az élet nem lányregény, és nem találjuk meg egyből az igazit, de hogy én még mindig nem találtam meg, ez kiborít.