Számotokra fontos, hogy a párotok "szexuálisan erkölcsös" múlttal rendelkezzen? Miért igen és miért nem?

Még a 21. század hajnalán is sokan vallják azt a nézetet, miszerint a szex egy olyasvalami, amit óvatossággal kell kezelni, rejtegetni kell, olykor szégyenkezni miatta. Egyesek odáig elmennek, hogy egy pejoratív, bűnös tevékenységként aposztrofálják. Napjainkban is virágzik az a nézet, amely - némileg kisarkítva - azt mondja, a férfi dugjon bátran össze-vissza, a nő éljen burokban és nagggyon válogassa meg, hogy kivel áll "szóba". Ennek megvitatásakor elő lehet állni a lakat és kulcs metaforájával, az természeti lényünkből fakadó nemi szerepekkel, és így tovább. Ti mit gondoltok, megítélhető pusztán számok alapján egy ember? Pusztán az alapján tekinthető egy nő hitvány embernek, hogy lefeküdt 50 férfival? (És most nem a prostitúcióról és annak különböző formáiról beszélek, hanem pusztán az élvezeti indíttatású kalandokról, kapcsolatokról.) Na, és a férfiaknál, hogy van ez? A szexuális éhségünk, szokásaink reprezentálják a személyiségünket is? Kell foglalkozni ezzel párválasztáskor? "...és ha később kiderül róla...?" Van véleményem a dologról, de kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok.