Ki mit tenne az alábbi helyzetben?

Ennyi idő után - főleg ilyen előzmények után - óhatatlanul felmerül férfiban és nőben is ez a kérdés. Itt dől el, hogy mennyire gerinces az illető és le tudja -e győzni a vágyát. A megcsalás mindenképpen a legundorítóbb dolog.

Viszont én úgy vagyok vele, hogy szeretem annyira a párom, hogy ne sajátítsam ki és ne fosszam meg olyan örömtől, amire vágyik. Így nekem megbeszéléses alapon nincs gondom sem a többessel, sem a párcserével. Ha stabil az érzelmi háttér, akkor kölcsönös bizalomra épülve tud működni a dolog tapasztalatom szerint.

(Mielőtt le lennék hurrogva, volt ilyen az életemben és 18 év volt a leghosszabb kapcsolatom és nem, semmi köze nem volt annak, hogy vége lett ilyesmihez, tisztán gazdasági okok miatt lett vége.)

Érdekes mindegyik vélemény. Az enyém lehet,hogy fura lesz. Azt gondolom, hogy a 22-es csapdája. Tök szép dolog,hogy áldozatot kell hozni, és lemondani, kompromisszumot kötni, és jogos is, hiszen ki az, aki bántani szeretné azt,akit szeret. Viszont a másik fél részéről (még ha nem is tud róla szegény) egyfajta ártatlan önzőség, hogy hagyja,hogy a párja az elfojtott vágyaival élje le az életét, csak azért, hogy ellene ne vétkezzen (még ha meg sem tudná, akkor sem működhet, hiszen a jóérzésű, szerető párja attól még kínlódna a bűntudattól, hogy megbántotta őt, habár ő maga nem is tud az egészről.) Szóval mindenhonnan nézve egy kelepcében van a beteljesületlen vágyakkal élő, párját szerető fél.

na jó egy kérdést nem vetettünk még fel. Az édeshármast kipróbálni nem óhajtó félről nem gondoljuk, (és nem vádoljuk) hogy nem hajlandó kompromisszumokra, a párja boldogsága érdekében. Viszont, ha a kielégítetlen vágyakkal (kívácsisággal élő) titokban megtenné máshol,mással (másokkal), akkor ő nem nézi a párja érdekeit, boldogságát, a kapcsolat szentségét.

szóval, ki is (vagy ki lenne) az áldozat?

Ezért nem kell gyerekként elkötelezni magad. Húszonéves kor elején vagy egészén ki kell élni magad, mindent megtapasztalni és utána lehet azt mondani hogy család, gyerek.

15 év után sincs gyerek? Ez elég szégyen!

És a csodás meg egyéb kifejezések erős túlzások lehetnek, vagy iszonyatosan naivak vagytok!

Voltam hasonló helyzetben, a párom nagyon akarta volna, én nem. Mondtam, hogy jó, legyen, benne vagyok az Ő kedvéért, de számoljon azzal, hogy mivel számomra ez megcsalás,nem hinném, hogy megtudnám bocsájtani, és valószínűleg szakítás lesz a vége.

Nem tenném meg sosem. Szerintem nem olyan nehéz tiszteletben tartani a másik döntését.

24/N