Mit csinálhat egy olyan fiú, aki 24 éves korára szűz maradt?

De komolyan. Nem tudom, hogy van, hogy mindenki mással megtörténik, csak velem nem. Bármerre megyek, bárkivel találkozok, akiről azt hinném, hogy még tapasztalatlan, mingid meglepődök. Senki nem szűz már ilyenkor. Csak én. Túlságosan szigorú vagyok magamhoz, nem használtam ki a lehetőséget, amikor lehetett volna, de ami még fontosabb, hogy nagyon rossz az önértékelésem. Gimi alatt eléggé megutáltam az, embereket. Mindig mindenki azt éreztette velem, hogy én egy különc nyomorék vagyok, akire semmilyen lány nem nézne rá. Azt érzem, hogy túl sokat nyeltem már le az életemben. Pont úgy érzem magam, mint Walter White, mielőtt az ámokfutásába kezdett: mellőzöttnek, szerencsétlennek, megalázottnak. Én is kezdjek ámokfutásba? Az lenne a megoldás? Pl. csomószor úgy érzem, hogy visszanyerném az önbecsülésem, az önbizalmamat, ha megbüntetnék egyes embereket, vagy megaláznék bizonyos csajokat, ahogy velem tették. Vagy mi a megoldás? Mert ez az állapot, amiben vagyok, már így is elég megalázó. Pl. egy csajjal beszéltem tegnap, megkérdezte, mikor volt az első élményem. Azt hazudtam neki, hogy 18 évesen, mert eszem ágában nem volt megmondani az igazat, amihez semmi köze. De az érdekes az itt az, hogy véletlenül se úgy merül fel a kérdés, hogy volt-e már egyálalán első élményem. Az emberek természetesnek veszik, hogy ilyenkor már nem szűz valaki. Mert ha az, akkor nyomorék, ugye? Vagy sérült? Vagy az már akkor nem is ember? Mi van, ha valakinek egyszerűen nem jön össze, miért kell megvetni?