Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mitévő legyek ezzel?
Most tudom, hogy megfogtok köpködni de akkor is ki kell mondanom. Csűrhetném, csavarhatnám a dolgot, terelhetném másra, hazudhatnék, hogy "ez az én felelősségem", "mindenki azt kapja amit megérdemel stb..
UTÁLOM A NŐKET.sdf
Hetero vagyok de utálom őket.
Utálom, hogy nekik olyan könnyű. Olyan könnyű az ami nekem nagyon kell és rohadt nehéz megszerezni (szex). Tudom, hogy ők máshogy működnek de akkor is utálom. Utálom, hogy valamiért gondolom a szorongásaimért esélytelen vagyok normális kapcsolatot létrehozni. Gyakorlatilag már nem próbálkozok mert minek. Senki nem érti a környezetemben, hogy mért nincs nőm. Mindig szerepet játszok. Ismeretlenek előtt nem szoktam a valódi arcomat mutatni. Talán el is hiszem amikor azt játszom de általában akkor is szorongok. Meg akarok másnak felelni. A másik véglet amikor "magamat adom", az sokszor konfliktust generál. Nem igazán tudom elhinni ha egy lány kedvel (igaz nincs is nagyon rá precedens). Rettentően frusztrál, hogy sportolok, (tudom most muszáj vagyok azt írni, hogy MÁSOK szerint, hogy ne legyek nagyképű mert akkor nyilván ezt hoznátok fel negatív tulajdonságomnak) de jóképű vagyok, jól keresek. Semmi olyan látható dolog nincs amiből az következne, hogy dugásig is képtelen vagyok eljutni. f
Nem érzem magam nagyképűnek de rettentően frusztrál, hogy a lehetőségeimhez képest egy nagy kaki 0 vagyok olyan dolog miatt amiről nem tehetek. IGEN KIMONDTAM. Nem tehetek arról, hogy érzelmileg retardált vagyok és szorongok. Ne gyertek légyszives ezzel a csernusos bullshittel, hogy ezt magamnak köszönhetem mert kb az ember sze3mélyisége az első 5 évben eldől.
Szóval most lassan ott vagyok, hogy elfogadom a sorsom (27) vagyok.
Most tudom, hogy megfogtok köpködni de akkor is ki kell mondanom. Csűrhetném, csavarhatnám a dolgot, terelhetném másra, hazudhatnék, hogy "ez az én felelősségem", "mindenki azt kapja amit megérdemel stb..
UTÁLOM A FÉRFIAKAT.sdf
Hetero vagyok de utálom őket.
Utálom, hogy nekik olyan könnyű. Olyan könnyű az ami nekem nagyon kell és rohadt nehéz megszerezni (karrier). Tudom, hogy ők máshogy működnek de akkor is utálom. Utálom, hogy valamiért gondolom mellek nélkül esélytelen vagyok normális munkakörnyezetet létrehozni. Gyakorlatilag már nem próbálkozok mert minek. Senki nem érti a környezetemben, hogy mért nincs jó munkám. Mindig szerepet játszok. Ismeretlenek előtt nem szoktam a valódi arcomat mutatni. Talán el is hiszem amikor azt játszom de általában akkor is szorongok. Meg akarok a munkatársaimnak felelni. A másik véglet amikor "magamat adom", az sokszor konfliktust generál. Nem igazán tudom elhinni ha a főnök kedvel (igaz nincs is nagyon rá precedens). Rettentően frusztrál, hogy jól szopok, (tudom most muszáj vagyok azt írni, hogy MÁSOK szerint, hogy ne legyek nagyképű mert akkor nyilván ezt hoznátok fel negatív tulajdonságomnak) de tanult vagyok, szorgalmas vagyok. Semmi olyan látható dolog nincs amiből az következne, hogy előléptetésig is képtelen vagyok eljutni. l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!