Férfiakat kérdezném elsősorban: hogy álltok a párotok múltjához, hogy kezelitek azt, hogy előttetek ki és hányszor "járt bennük"?

Nyugi, kérdező! Nem kopott el benne semmilyen alkatrész.

Komolyra fordítva, mind nekem, mind a feleségemnek meglehetősen viharos ifjúságunk volt. Sem ő, sem én nem vagyunk megalkuvó típusok, és mindketten az igazit kerestük. Ha valami nem klappolt, tovább léptünk. Örülünk, hogy így történt, mert csak így találhattunk egymásra. Elképzelni is szörnyű, hogy ha bármelyikünk leragad valamelyik langymeleg félmegoldásnál, soha a büdös életbe nem találkozunk! Vagy ha nem így élünk, és úgy találkozunk, nem tudunk egymással mit kezdeni, hiszen a minden ember a múltja révén lesz az, aki. A múltja formálja olyanná, amilyen ma.

Én sohasem szerettem szűz lányokkal kezdeni. Engem ne azért szeressen valaki, mert engem dobott számára a gép, hanem mert engem VÁLASZTOTT. Választani pedig csak több opcióból lehet. Csak akkor lehetsz a szemében a legjobb, ha van viszonyítási alapja.

Mindenkinek van múltja de az csak rá tartozik.

HA megosztja az a bizalom jele, felhánytorgatni akkor sem lehet.

Pont.