Szerelmes vagyok a nevelőapámba már egy ideje, nemrég történt is valami köztünk, hogyan lépjek túl rajta?

Kedves utolsó, és te honnan tudod, hogy az ismeretségi körödben nincs "ilyen"? Rólam sem gondolná senki. Átlagos egyetemista fiatal lány vagyok, munkahellyel.

A nemtudomhanyadik válaszolónak meg üzenném, hogy nem akarom menteni a s*ggemet. Eddig anyám kérte, hogy ne költözzek el, most majd lehet, hogy azt mondja, hogy mégis.

Bár semmi közötök hozzá, de elmondanám annak aki azzal jön, hogy nem érdekel anyám boldogsága, hogy igaza van tényleg nem érdekel. Hogy miért? Mikor fiatalabb voltam, alkoholista volt és rendszeresen vert engem és a testvéremet. A testvérem öngyilkos lett, apám meg elhagyta anyámat. Ezután tért a "javulás útjára", ez már 7 éve volt. Én is a keresztanyáméknál éltem addig, ameddig nagykorú nem lettem. Ő azért csak az anyám és próbáltam/próbálok rá vigyázni.

Szóval ja, ehhez semmi közötök tulajdonképpen, de nyugodtan lehet undorítózni meg elmebetegezni, nekem is kijutott a jóból és abszolút nincs bűntudatom. A felelősséget pedig teljes mértékben vállalom.

Bocsánat, hogy eltűntem.

Elköltöztem egyedül, önszántamból és nem volt bekötve még az internet.

Egyelőre ott tart a sztori, hogy elköltöztem, mondtam édesanyámnak, hogy jól gondolja meg, hogy a megfelelő férfivel él-e? Kérdezte, hogy mire értem ezt? Mondtam neki, hogy véleményem szerint van elég titkolni valója a tagnak és nem biztos, hogy olyan makulátlan mint ahogy gondolja, de kérdezze meg Ő magát.

Azóta kb semmi téma nem volt erről, mert közbe jött a részemről egy váratlan "probléma" és most azon gondolkodom, hogy azzal kapcsolatban hogyan döntsek.

Az volt a terv, hogy beszélek a nevelőapámmal, hogy mondja el az igazat anyámnak és tisztességgel hagyja ott, vagy én mondom el. De a helyzetre való tekintettel még egyik sem történt meg.

Bár egyre jobban a fejemben van, hogy a hétvégén kitálalok.