Mit tehetek társadalmilag elfogadottan ebben az esetben, hogy megszűnjön a fájdalmam és ne veszítsem el a Drágámat?

Egy ideje van már barátnőm, akivel imádjuk egymást, Vele képzelem el az életemet, feleségül venném, gyerekeket akarok Tőle és Vele akarok megöregedni. A baj ott kezdődik, hogy már nem szűz, holott én akartam elvenni Neki. Ez mérhetetlen törést okoz nekem, mert úgy érzem jogilag sehogy se tudom kijavítani ezt a "hibát". Belém lett nevelve, hogy csak akkor lehetek felnőtt, ha elveszem egy lány szüzességét és (akárcsak rengeteg sok mindenről) lemaradtam erről. Emellett félek, hogy ha nem én vettem el a szüzességét, akkor... nem tudom... de valahogy érzem, hogy nem tesz jót egy kapcsolatnak. Nem értek ezekhez.

Gondolkoztam azon, hogy

- Nőgyógyász vagy egyéb orvos segítségével visszaszüzesítem, így bepótolhatom a veszteségemet. De ilyen nincs állítólag és nem akarok Neki rosszat.

- Próbáltam elfelejteni és együtt élni ezzel, de akárhogy nézem, nem megy. Nem bírom elengedni ezt a feltételt, mert csak úgy lehetek felnőtt, ha elveszem egy lány szüzességét. Pedig lassan 30 leszek.

- Azt is megpróbálnám, hogy amikor elveszi a szüzességemet, akkor elhitetem magammal egy illuzionikus világ segítségével, hogy Ő még szűz, de azzal nem fogom visszaszerezni a szüzességét, hogy elvegyem Tőle.

Végső esetben pedig egy teljes mértékű szűz lánnyal is lefeküdnék egyetlen egyszer a szüzessége elvevése és a lelki nyugalmam érdekében. Utána nyugodt szívvel visszatérhetnék a Drágámhoz és soha az életben senki más nem kéne. Ezzel az a baj, hogy egyrészt az megcsalás és nem akarom megcsalni, se elveszíteni Őt, mert Imádom Őt. Másrészt meg ha erre vetemednék, azzal a szűz lányt is jó alaposan megléleksérteném, amit szintén nem akarok.

Beszéltem Vele erről, Ő azt mondja, hogy "csaljam meg ha ennyire fontos ez nekem", de ezt én nem akarom. Talán az lenne a helyes, ha ezt fel tudnám dolgozni, de nem bírom ezt egyedül segítség nélkül.

Beismerem komoly problémám van, a fájdalom beszél belőlem és szerelmes vagyok. Ellenben félek, hogy ha nem leszek felnőtt, akkor nem fogok tudni Neki biztos támasz lenni. Csak legendák és mondák vannak arról, hogy kell felnőni, de azt biztosan tudom, hogy az idő múlása nem elég.

Talán egy apát kéne találnom (az enyém meghalt), aki fiaként szeretve felnőtt férfit csinál belőlem, ahogy más normális apák a gyerekeikkel szokták. Szeretik, felnevelik, eltartják/ellátják, tanítgatják, meghallgatják őket, stb. Akkor talán nem vinném sírba a Szerelmemet és boldogan tudna velem élni.